Random kép

Összedobtam Estelnek egy egyszerű felsőt. Először nem tetszett, mert hiába a szabásminta meg a leírás, valahogy nem olyan lett, mint a mintaképen. Ma viszont már nagyon tetszik, amilyen egyszerű olyan kis csinos. Estel nincs feldobódva, szomorkás ma az arca, igaz nagyon régóta kuksolt a fiók mélyén.

Dragon Doll - Ying Ying

Dragon Doll - Ying Ying

Égi jel

Nem tudok belenyugodni a Teremtőnek tett ígéretembe, mert bár egyelőre még csak esélyem sincs arra, hogy egy újabb babára összegyűjtsem a pénzt, mégis csak sok az a „soha”.
Így amikor Lánykám megkért, hogy keressek vele négylevelű lóherét, azt mondtam, hogy ha találok egyet, akkor az azt üzeni, hogy az Úr elengedi nekem ezt az ígéretet.

Ekkor, egyből a kezembe akadt egy négylevelű lóhere! Ez túl megdöbbentő volt, és egyben hihetetlen is, így azt mondtam, ha még egyet találok akkor azzal azt üzenik az égiek, hogy; „Jól van, te ígéretszegő kis majom, legyen amit akarsz!”

Ekkor a második kis levél, amit a nagy kupacban megnéztem egy négylevelű lóhere volt!

Ezt már igazán nem lehet a véletlennek tulajdonítani, főleg, hogy ezután hiába mentünk kupacról kupacra egyetlen négylevelű sem találtunk.

Kicsit satnya, kicsit foltos de én találtam!

Süss fel nap!

Idén nem született 2016-os tervezet, nincs olyan határozott elképzelésem, mint 2015-ben, amikor Damiról volt szó. Mivel májustól kérdőjelessé vált a főállásom megléte, most nagyon figyelnem kell, hogy elég tartalékot halmozzak fel vészhelyzetre. Nem merek semmilyen BJD költséget bevállalni emiatt. Az egyetlen, amelyből nem engedek, az Damasa face-upja. Erre már félretettem pénzt és ha törik, ha szakad, megcsináltatom, ha ügyes és gyors leszek, akkor reményeim szerint áprilisban. Szép szülinapi ajándék lenne!

Ha az állásom mégis megmarad, akkor Milot is szeretném még ebben az évben kifestetni, s kicsit felruházni, felcipőzni (ilyen szó nincs is, hehe) a bandát. Estel idei kinézetét már tudom, s alakulóban van a ruházata is. Damasa karaktere még őrlődik két öltözködési stílus között, a véglegest, a festést követően lesz könnyebb eldönteni. Milonak is megvan már a vezér stílus, de a festést az ő esetében is jó lenne megvárni, mielőtt pénzt ölök bármibe is. Estellel jártam úgy, hogy elkeveredett a haja, így egy ideig haj nélkül volt, készült rá sok ruha akkoriban, ami a végleges hajával, kinézetével nem tetszett, azóta is a fiókban porosodnak.
Ebből tanulva, megvárom, hogy megkapja mindegyik baba a végleges kinézetét (face-up, szem, haj), s meglátjuk, hogy működnek a kigondolt ruhák, stílusok.

Sok minden történt a családunkban, a kedélyek igen hullámzóak. A fejem felett ott lebeg az állás elvesztés, Lazaapa munkahelyét megszüntetik a mostani nagy átalakítások miatt, még kérdéses, hogy átveszik e a minisztériumba, a kitüntetést nem kapta meg pedig számított rá.
Nagypapám házát hosszú évek után eladták, amely igen szíven ütött. Nem volt alkalmam még utoljára bemenni a házba. Most érzem azt a gyászt, amit a papám elvesztésekor nem éreztem át igazán. Hülyén hangzik, de mintha a ház elvesztésével vesztettem volna el őket, s nem hosszú évekkel ezelőtt. Érdekes érzések ezek, mert különösen nem voltam sokat abban a házban, egyszer sem aludtam ott, mégis kötődőm hozzá, jobban mint apai nagypapám házához, amiben a nyarakat töltöttem, nagyon is jó hangulatban.

Kissé depressziós vagyok, ez nem kétség! Vannak nehéz időszakok az életben, ahogy most ez is, de egyszer ki kell sütnie a napnak, nem igaz?!
Csak legyen erőm kivárni!

Milo és Én

Egy gyors telos kép Miloval, ennyire volt időm a mai nap.
Milo nagyon hálás karakter, e szerint is viselkedik, könnyen a nyakamba borult.

Kapkodva, sötétben Damiról

Egyszerűen nem jut időm babázni! Ez szörnyű! Február 18-án volt Damasa szülinapja, majd fénysebességgel elmúlt Estelé március 02-án és én egyiküket sem tudtam felköszönteni! Annyira sűrű a napirendem, hogy nem jut már rájuk időm, egyéb okokból kifolyólag pedig pénzem se. Most Damasa face-upjára gyűjtök, de az nem most lesz aktuális!

A négynapos ünnepből egyet itthon végigdolgoztam, kettőt Lánykámmal töltöttem, kirándultunk stb. Még van egy napom, elvileg ki kellen sikálni a fürdőszobát, a mellékhelységet, a hűtőt, és felmosni a követ, porszívózni is ideje már, vasalni, főzni, házit írni Lánykával, és a minden nap elvégzendő kisebb házimunkák is ott lesznek….Este pedig előbb elalszom, mint Lánykám.

Úgy tűnik egy darabig nem lesz elővéve egyikük sem. Damit is csak egy ágyba fekvős 5 percre vettem ki és legalább egy nadrágot ráadtam, hogy ne legyen már megint puci. Teloval készítettem pár rossz képet. Ennél többre nem vagyok képes, sem időm, sem energiám nincs hozzá.

/IOS Anarmonia + Dollits D.A.D body/

 

/IOS Anarmonia + Dollits D.A.D body/

 

 /IOS Anarmonia + Dollits D.A.D body/

Varrás maraton....

Az utóbbi legalább négy évben nem vettem ki szabit saját kedvem szerint. Most azonban úgy éreztem, hogy muszáj kilépnem a folyómederből egy kicsit, jobb az mindenkinek, ha pár napra eltűnők. Egy hét szabit tettem magamévá önző módon. Remélhetőleg sikerül kicsit lenyugodnom, lelassítanom magam.

Szombaton az elkövetkezendő héten rám törő szabadságtól megtáltosodva elővettem a varrógépet.

A varrás nálam úgy megy, hogy vannak „szintek” amelyekről úgy gondolom nem valószínű, hogy valaha meg tudok csinálni, aztán egyszer csak mégis nekiülök és sikerül (vagy nem)! Így voltam most a felsők nyakrészének szegésével. Eddig csak addig jutottam el, hogy visszaszegtem. Most azonban nekiduráltam magam és lesz, ami lesz alapon megpróbáltam rendes pólópasszét rávarrni.
Mit mondjak?!

Teljesen el vagyok ájulva magamtól!

Nem garantálom, hogy legközelebb is sikerül, de most elégedett vagyok! Nem csak a varrás minőségével, hanem az anyagválasztással (puha, mint az álom) is. Pont ilyen színt és csíkozást álmodtam meg Milonak. Nagyon csini benne!

A végén még Lánykám babájára is varrtam egy rucit.

 

Lánykám mesélte Anyósnak, hogy a babáimra szoktam varrni. Anyós nagyon okosan megjegyezte neki, hogy miért nem neki varrok a babák helyett.

Az már eszébe se jut, hogy talán azért, mert most tanulom én is, s talán nem méteres anyagokat kellene elcseszni, ha elszabom. Mellesleg a Moncsicsi jelmezt sem a gólya hozta, hanem én varrtam csecsebecse kezecskéimmel, ahogy a boszorkány szoknyát is. Valóban nem mertem még olyan ruhát varrni Lánykának, amely mindennapi hordásra való, de ez nem jelenti azt, hogy nem is fogok. Valamikor olcsóbb megvenni készen a ruhát, mint megvarrni.

A mostani farsangra nagyon szerettem volna megvarrni az Elsa ruhát, de most meg Lánykám kérte, hogy inkább készen vegyük meg. Pedig tök ügyi lettem volna! Sőt szerintem jobban hasonlított volna a mesében lévő ruhára, mint amit ő kinézett. Hmm...mindegy, pénzben ugyan ott vagyok!


UPDATE

 

Végül, csak én varrtam meg a jelmezt! Amit rendeltem azt durván félreméretezték kinai barátaink, pedig direkt nagyobb méretet vettem, mint ami kellett.

Szóval, én varratm meg és szuper lett!!! Ügyi vagyok!!!

  

Wu = Milo, new wig, Damasa hisztije

Damasát ma kiosztottam! Megvámoltak egy olyan csomagot, amelynek nem is szabadott volna feltűnnie. Egyik nap este kivettem Milot (Wu új neve, egyelőre) és ahogy ránéztem Damasára éreztem a rosszallását, hogy nem vele foglalkozom mióta Milo teste megérkezett. Volt is egy olyan futó gondolatom, amikor Damira néztem, hogy na lesz ebből még balhé. Hiába, nagyon féltékeny ha nem ő van a középpontban!

Másnap jött a hír a vámolásról. A végén annyit fizettem Milo hajáért, hogy jobb bele sem gondolni.

Ma aztán alaposan leszúrtam Őfelségét. Mégis milyen dolog hisztiből keresztbe tenni nekem?! Látni kellene, ahogy ott ül most az ágytámlának dőlve, ölébe ejtett, tenyérrel felfelé álló kézzel, magába roskadva. Most azt hiszi, kiesett a narancsos kosárból!

Hadd higgye! Nem árt ha magába száll a kis disznó!

Milonak nagyon jól áll az új paróka! Kicsit lufibb hozzá a feje,mint a céges modellnek, de aranyos vele. Szerencsére egyáltalán nincs zöldes beütése, ami a képeken látszik, sőt a valóságban inkább sötétszőkének tűnik. Jól megtestesíti azt a jó kisfiús stílust, amelyet el akartam érni. A nagyon rövid hossza még szokatlan, de nem zavarja a szemem, cseréért kiáltva.  

 

Szombati lázadás

Tegnap reggelre betelt nálam a pohár, hogy napok óta nem csinálhatom azt, amit igazán szeretnék. Úgy döntöttem, nem érdekel semmi és senki én bizony leülök varrni, szabni, babázni, tojok a házimunkára, a plusz munkámra.

Gyereket beültettem a számítógép elé, ami nálunk ritka alkalom, így teljesen el volt varázsolva a lehetőségtől. Az egyik osztálytársával játszott valami virtuális állatvilágban.

Persze képtelenség lett volna mással nem foglalkozni, úgyhogy azért mostam négy adagot, meg teregettem is és babáztam is Lánykámmal, de nem panaszkodom, mert tényleg az idő nagy részében nyugiban csinálhattam amit szerettem volna.

Először is készítettem egy felső szabásmintát Wunak, majd megvarrtam a felsőt. Tudtam, hogy kicsi az esélye, hogy egyből stimmeljen, de nem is lett olyan rossz. Sajnos már a szabáskor belevágtam véletlenül, szóval mindenképpen varranom kellett egy másodikat is. Talán a vállrészét még egy picit lehetne csökkenteni….de így is szupi lett. Valami mintaféle kellene rá.....

 

 

A nap vége felé, még Estelnek is próbáltam egy nadrágot varrni, illetve olyan szabásmintát készíteni, amellyel nem rugalmas anyagból is sikerül a dolog. Még nem az igazi, túlságosan feszül a fenekén.

Este aztán mindent elpakoltam és jólesően nyugtáztam, hogy ez egy szuper nap volt.

Alig várom már,hogy legyen egy hasonló!

2015 Karácsony

Némiképp megkésve, de a karácsonyról is teszek fel képeket, mert egészen jól elfotózgattam Damasát és Estelt. Wu még csak egy szomorú kis kopasz fejecske volt, így őt nem vontam be a vidámságba, hagytam hadd várja a testét, mert ekkora ő már tudta, hogy feladták.

Idén sikerült végre egy álomszép műfenyőt venni, így megszabadultunk az ilyenkor megszokottá vált fenyőgyilkoságtól. Tudom, egyébként is kivágják őket és egyébként is ezért nevelgetik őket, de én akkor sem szeretnék ebben részt venni! Szeretem annyira a fákat (is), hogy ne egy haldokló fenyőfát díszitsek fel a szeretet ünnepén. Mindegy hagyjuk!

Damasa kezesbárány volt, ami nem meglepő mert egy csinos lányt markolászhatott és ölelgethetett. Bezzeg, amikor egyedül szerettem volna fotózni, minden baja volt, eldölt, lecsapta a fejét, igaán undok volt. Estel a megszokott kellemes, engedelmes formáját hozta, szépen megcsinált mindent amit kértem tőle.

2015-ben már ketten álltak a fa alatt
/DDoll Ying Ying, IOS Anarmonia head + Dollits D.A.D body/

Amikor megtudták, hogy Wu végre megtestesül.
Estel boldog volt, Dami meg attól, hogy emiatt ölelgetik.

Dami persze, hogy visszaélt a helyzettel!
Érdekes, hogy csak lepakoltam őket a fa
alatti fényképezés után és még akkor is így maradtak.

Szépek együtt, na!

Telos kép, nem valami jó, de imádom!
/IOS Anarmonia/

 A fotózáshoz abszolut béna vagyok, ez most már végleg eldőlt. Annyira szép volt az összhatás és a látvány, de képtelen voltam egy normális képet készíteni. Tudom, hogy az optikák mindig kicsit másképp adják vissza a képet,mint amit az emberi szem lát, de így meg nem tetszett amit készítettem. A fény is tré volt. Vakuval kisült képeket tudta csinálni, anélkül meg sárgát...Teloval is próbálkoztam, de az még rosszabb képeket készít. Be kell látni, hogy nem a fényképezés lesz az erős oldalam ebben a hobbiban.

Itt már hárman, de karácsony után. Szegény Wutól ezúton is elnézést kérek,
amiért ezt a képet közzétettem. Szegénykém, annyira szét van csúszva rajta.

B.U.É.K

Boldog, babaesőben (és emiatt pénz esőben), egészségben, vidámságban gazdag új évet kívánok mindenkinek!

Szépen indult az új év, mert mikor felkeltem szépségesen esett a hó! Délutánra már egész szép mennyiség lehullott, és ami dupla öröm, hogy vidéken vagyunk nem Pesten, ahol két perc alatt vagy összetapossák vagy eleve megolvad vagy lesózzák.

 

Évértékelés

Több szempontból is értékelhetném az előzőévet, de legtöbbjük vagy unalmas lenne vagy lehangoló, szóval maradjunk – a blog témáját tekintve – a babáknál.

Az év eleje izgalmasan kezdődött, mert 2014 utolsó napján megrendeltem Dami buksiját, s azt vártam. Dami jellemét jól tükrözve, sunyin érkezett haza, egyáltalán nem számítottam rá (nagyon szerencsés vagyok ezen a téren minden baba, test, fej, rekord gyorsasággal érkezett meg hozzám). Addigra már várta a haja és a szeme, kezdettől fogva tudtam milyen összképet szeretnék megvalósítani. Mire lenyugodtam a nagy boldogságból, jött a következő izgalom, mert újra elérhetővé vált az a test, ami nálam az első helyen állt esztétikailag. Innentől kezdve mindenre elszánt pénzgyűjtés következett. Damasa igen csak kivette a részét a test megszerzésében. Először is miután megkértem, napfogyatkozás alkalmából, hogy tegyen valamit a test elérhetősége érdekében, pár nap múlva valóban újra elérhetővé vált. Aztán a szemére vetettem, hogy ennél több segítség kell, mert ki is kellene fizetni a kisebb vagyont, így holdfogyatkozás alkalmából kaptam egy lektorálási munkát, amiből szép kis summa folyt be. Damasának így lett teste. A test csodaszép volt, a nyakilleszkedés kevésbé.

A nyári időszak kevésbé volt érdekes babázás szempontból, ebben az időszakban nagyon megviselt a meleg, eltörtem egy csontot a lábfejemben, már a szabadság első napján, az egy éve várt balatoni vizibiciklizés is ugrott a széthullom félben lévő senkinek nem kellő vizibiciklin, és a párkapcsolatommal kapcsolatban is számos nem túl pozitív felismerésre jutottam. Ami említésre méltó, az a Tihanyi Babamúzeum, ahova elszántan felbicegtem, majd vissza.
Próbáltam Damasára ruhát találni, s egy szabásmintát is készítettem a számára, így varrtam neki egy felsőt addig is. Damasa végül Alicetól kapott nadrágot és csizmát szépséges lábaira. A megrendelt ruhák jók lettek, a cipő is. Alicetól ezek szerint érdemes rendelni, méretben jók.

Az őszi időszak alatt sikerült egy szép szívritmuszavart produkálnom, amíg Lánykám őszszüneten volt vidéken. Ekkor tettem egy ígéretet, hogy nem lesz több új babám, mást nem tudtam felajánlani a sorsnak, hogy megmaradjak. A béta blokkolót azóta is szedem és rágom megadóan a napi két magnézium tablettát, néha egy kis káliummal megfejelve, de összességében jól vagyok, néha vannak csak kis rosszulléteim. El kell fogadnom, hogy lassan 40 leszek, tetszik, nem tetszik, öregszik vagy sem a lelkem, a testem akkor is romlásnak indult.  Ebben az időszakban nem jutott semmi pénz babás dologra, s úgy tűnt nemcsak a testem, de az egész világ körülöttem széthullómban van. Belépett életünkbe a migráns probléma, a lakásban penészt találtam az sarokban, amitől irtózóm, kaptunk Lánykámmal egy enyhe szénmonoxid-mérgezést, ami miatt gázszerelő, kéményes jött-ment és vitte a pénzem. Rohangáltam - a jelek szerint nem működő - vagyonért vette szénmonoxid mérővel, a garancia miatt, aztán szaladgáltam két másik újért. S mind eközben dolgozni, gyereket nevelni-ellátni-tanítani, a háztartást vinni, mint valami átkozott mókuskerék, darálni a napokat, s állandó vitámban állni Lazaapával, aki szerint én fújom fel a dolgokat, aki szerint nincs semmi probléma minden jó úgy ahogy van. Aki nem tesz semmit, ha gond van, de mint egy átkozott betonfal mindig elém áll, ha én szeretnék intézkedni helyette is. Annyira de annyira belefáradtam az életembe decemberre, hogy arra sem láttam reményt, hogy Wunak valaha testet szerezzek. Már az is megfordult a fejemben, hogy eladom az egész bagázst és befejezem. Aztán a sors helyrefésülte az idegeimet. A kinézett testet valaki feldobta minipiacra és aktív agymunka után úgy döntöttem lesz, ami lesz én megszerzem. Pénzügyileg nullán álltam, ezért életemben először megkértem Hugit, hogy kölcsönözzön nekem a köv fizetésig. Gyakorlatilag nekik köszönhetem, hogy karácsonyra egy új test tulajdonosa lettem. Két ünnep között meg is kaptam, s tényleg olyan volt, mintha karácsonyra kaptam volt. Teljesen jó lett a test, ami dupla öröm, mert Dami után nincsenek jó élményeim a hibridellésről.

Annyira, de annyira szépek együtt hárman!

Úgy tűnik, babázás szempontjából nekem szerencsés időszak a február,-március és a decemberi időszak. Sőt, ha jobban megvizsgálom az elmúlt két évet, akkor úgy tűnik minden tervemet, előbb tudtam megvalósítani, s legtöbbször ez még csak nem is rajtam múlt.

Remélem ez a tendencia 2016-ban is folytatódik! A következő évet főleg Wunak fogom szentelni és a többiek szépítgetésének.

Boldog Új Évet!

Wu teste itthon!!!!

Wu teste megérkezett!

Fél hétkor elmentem érte és a Kedves Fiú volt! Őt szeretem mert nagyon gyors és jópofa kis muki, most sem okozott csalódást még Boldog Karácsonyi Ünnepeket is kívánt elpirulva. Kis cuki!



Úgy tűnik nálam hagyomány már a postán lekapni a csomagot,
amíg a papírmunkát végzik.

Ez nagyon kedves ötlet volt!

 

Az előző tulaj nagyon szépen küldte a testet! Alaposan, figyelmesen becsomagolva, tisztán értekezett hozzám.
Végig írogattunk egymásnak és ő is követte a csomag útját. Hatalmas piros pont neki! + még egy a szép blushért.



Ekkora kezet még nem láttam!

Nem látszik annyira ezen a képen, de nagyon szépen van blusholva.

Na, de Wura visszatérve… Nagyon meg vagyok elégedve, bár elsőre a karjai és a lábai vaskosnak tűntek Damasa gracilis, igazán csodaszépen kidolgozott teste után, de mire felöltöztettem már meg is szoktam. A jobb karját szereti behajlítani és hátravágni, a torzói pedig nagyon könnyen szétcsúsznak és elmozdulnak, de egyelőre ez nem zavar, meg úgy tűnik a gumi feszes benne, talán az rángatja ennyire. A combjai úgy állnak, mint egy lánynak akinek már nagyon kell pisilnie, de ez annyira, de annyira Wus, hogy ezt a testet neki találták ki. Az eredeti kezei, ami miatt görcsöltem, olyan nagyok, hogy ilyet még nem láttam! Viszont a blusholt kezek, amiket az előző tulaj maga festet, csodaszép élőben. A csuklónál lehetne kisebb a gömbrésze, ezért megfordult a fejemben, hogy majd egyszer, valamikor, próbálok kisebb kezet találni neki, de nem sürgős. A valódi elgondolkodtató probléma, hogy a lábában az S kampók végei kezdik kivájni a műgyantát, előbb vagy utóbb végül becsúsznak az üregbe emiatt. Ezt kell majd igazán orvosolni.

Amikor először a testre tettem a fejet, komolyan rám jött a para. Valahogy rohadt ijesztő volt az összehatás, ráadásul egyedül vagyok ma itthon. Már azon voltam, hogy fogom és bevágom a fiókba és rátolom az íróasztalt, sőt talán a szekrényt is.



Jesszus, még így is rossz ránézni! Brrrrrr

Aztán inkább kerestem neki egy pár ruhadarabot, de sajna csak Estel női farmerét tudtam ráadni és Damasa pólóját, amely meg sem közelíti Wu karaterét. A fejére meg ráhúztam egy fekete zokniszárat sapka gyanánt. Kapott egy napszemüveget is, mert ez a mostani ideiglenes szem valami félelmetes benne. Cipő egy szál sem. Olyan gyorsan jött ez a test, hogy nem volt időm sem ruhát venni, készíteni, sem cipőt. Na, meg Estelből tanulva először inkább lemérem a testet, mert a céges adatok nem mindig egyeznek a valósággal, s így vásárolni….nem jó ötlet.



- Bocsi, hogy rád ijesztettem!
- Huh, így azért már jobb!

A nyak egész jól illeszkedik, bár az én szememnek nem tökéletes, de nem is olyan látványos, mint Dami esetében. Szeretni fogjuk ezt a testet. Dami már szereti is, rögtön letapizta ahogy egymás mellé állítottam őket. Dami egyébként is szeret belekapaszkodni másokba, akkor kezes, ha valakit fogdoshat közben (lásd. 2015 karácsony bejegyzés képei).

Estelék hármasa nagyon jó együtt! Nem érzem, hogy bármilyen feszültség vagy ellentét lenne közöttük.

- Oké, most mindenki nézzen ide és mondja, hogy csíííííz!
"De jó! Wu testet kapott!"
"Milyen csinos baromfiudvarom lett! Jó lesz itt nekem, most már biztos!"
"Mmm...Mentsen meg valaki!"
 

Most ki fog egyedül aludni a második fiókban? Damasa már jelentkezett is Wu mellé! Hiába, egy igazi hűtlen, buja disznó!



- Ne aggódj, majd én a szárnyaim alá veszlek!
- Köszönöm, nagyon kedves tőled! /a kis naiv/

Úton! + Update 1 + Update 2

Wu teste gyorsan halad!

Reménykedhetek, hogy még idén megkapom?

2015.12.23
11:29 Győr 4 posta
Küldemény információ:
Küldemény postai átvétele / Item accepted

2015.12.23
16:59 Győri Logisztikai Üzem
Küldemény információ:
A küldemény feldolgozás alatt

2015.12.23
18:50 Győri Logisztikai Üzem
Küldemény információ:
A küldemény továbbítás-, szállítás alatt

2015.12.24
02:32 Országos Logisztikai Központ
Küldemény információ:
A küldemény továbbítás-, szállítás alatt

2015.12.24
04:41 BCSKÜ 1. sz. bázis
Küldemény információ:
A küldemény feldolgozás alatt

2015.12.28
00:59 BCSKÜ 1. sz. bázis
Küldemény információ:
A küldemény kézbesítés alatt



UPDATE 1

2015.12.28
15:51 BCSKÜ 1. sz. bázis
Küldemény információ:
Sikertelen kézbesítés

Mi a jó anyja?!
Se papír, se csengetés!

Felhívtam a postát, s közölték, hogy sajna nem tudták átadni, de ne izguljak, mert nekik kutya kötelességük holnap is kihozni és megpróbálni átadni és ha nem megy akkor átadják a postának, aki majd a következő napon kiértesít, hogy náluk átvehetem a csomagot! Neeeeeee! És ha ez nem lett volna elég, a bugyant néni vette fel a telefont a csomagosoknál!
Öt perc alatt sikerült lediktálnom neki kettő darab betűt és 11 számot, miközben végig hallgattam, hogy Böbike nem visel atlétát és megfog fázni a kis háta, Bálintot pedig valaki véletlenül bezárta a raktárba és nincs kulcsa sem neki, sem Böbikének! Ki a fenét érdekel ez, mikor itthon sír egy test nélküli fejecske!
Egyébként is ki a fene az a Böbike! Ha kiderül viszek neki atlétát! Bálintot már ne is említsük...Neki kulcs kell!


UPDATE 2
12.29.

2015.12.29
00:19 BCSKÜ 1. sz. bázis
Küldemény információ:
A küldemény kézbesítés alatt

2015.12.29
14:09 BCSKÜ 1. sz. bázis
Küldemény információ:
Sikertelen kézbesítés

Ez ma sem jött össze! Még dolgozom! Este bekocogok a postára hátha megszánnak!

Kérem szépen adják oda nekem a csomagomat! Kérem szépen! Kééérem szééépeeen!

Még atlétát is viszek Böbikének, csak adják már oda a csomagomat!

Testet Wunak!

Nincs netem, sem gépem mert szervízben van, teloról pötyögök, de akkor is muszáj megírnom, hogy vettem egy testet Wunak! Jeeeeeeeeeee!

Ezt a testet néztem ki eredetileg, de nem sok esélyt láttam rá, hogy megvegyem.
Alapár + postaköltség + vám...

21-én azonban valaki minipiacra dobta!  Én meg 22-én megvettem, s már 23-án postára is adták! Jeeeee!

Céges kép, remélem élőben is ilyen szépséges lesz!

Az ára kicsit alacsonyabb, mint a céges, mert mindkét lábának üregében van egy pici lepattogzódás. A szállítás pedig 3000 Ft alatt volt! Így összesen az eredeti lehetséges költség kb. 45 %-val megúsztam egyelőre! Remélem a szállítás alatt semmi baj nem történik és Wu lufi fejéhez jó lesz! Színegyezést nem remélek, mert Wu elég régi és valószínűleg sárgult is, de ez legyen a legnagyobb baj!

Még mindig alig merem elhinni, hogy ilyen szerencse ért! Mindenképpen jelnek tekintem a sorstól, hogy ne adjam fel a bjd-zést! Bár valószínűleg csak Januárban kapom meg, azért nekem is hozott a fa alá valamit a Jézuska!

Most boldogság van és szeretés! :-)))))

Elmennék innen...

Nagyon rossz lehettem mostanában…vagy legalább is az előző életemben.

Napok óta fontolgatom, hogy eladom Damasát és esetleg Estelt is. Nincs rájuk időm. Egész nap rohanok a munka, háztartás, gyerek háromszögben, mindig el vagyok maradva valamivel, s ha épp végére érnék valaminek, akkor már jön is a következő probléma, ügyintézés, tanulás, s a folyamatos betegségek. Kilenckor bedőlők a gyerekkel az ágyba és reménykedem, hogy legalább az éjszakát végig tudom aludni.

Szegény Damasa jobb helyet érdemelne. Meg aztán el is megy a kedvem a babázástól. Ha nyíltan foglalkozom velük, akkor igen csak szemétkedő és lenéző beszólásokat kapok Lazaapától. Ezért próbálok sutyiban babázni, ami eleve nonszensz. Ma sem sikerült időben eltennem az asztalról Damit, s Lazaapa meglátta. Mire megfordultam egy csomag tökmagot tett az ölébe, majd odavetette; „Egyen egy kis tökmagot, attól majd feláll neked a farka.”

Az egyetlen, amit éreztem a döbbeneten kívül, az a szégyen. Rohadtul megszégyenítve éreztem magam, holott nem nekem kellett volna ezt éreznem egy ilyen ocsmány és durva mondat után. Mégis én voltam, aki meglapulva gyorsan eltette a fiók mélyére, a kevéske boldogságot.

 

Úgy elmennék innen messze! Nagyon, nagyon messze…..