Varrás maraton....

Az utóbbi legalább négy évben nem vettem ki szabit saját kedvem szerint. Most azonban úgy éreztem, hogy muszáj kilépnem a folyómederből egy kicsit, jobb az mindenkinek, ha pár napra eltűnők. Egy hét szabit tettem magamévá önző módon. Remélhetőleg sikerül kicsit lenyugodnom, lelassítanom magam.

Szombaton az elkövetkezendő héten rám törő szabadságtól megtáltosodva elővettem a varrógépet.

A varrás nálam úgy megy, hogy vannak „szintek” amelyekről úgy gondolom nem valószínű, hogy valaha meg tudok csinálni, aztán egyszer csak mégis nekiülök és sikerül (vagy nem)! Így voltam most a felsők nyakrészének szegésével. Eddig csak addig jutottam el, hogy visszaszegtem. Most azonban nekiduráltam magam és lesz, ami lesz alapon megpróbáltam rendes pólópasszét rávarrni.
Mit mondjak?!

Teljesen el vagyok ájulva magamtól!

Nem garantálom, hogy legközelebb is sikerül, de most elégedett vagyok! Nem csak a varrás minőségével, hanem az anyagválasztással (puha, mint az álom) is. Pont ilyen színt és csíkozást álmodtam meg Milonak. Nagyon csini benne!

A végén még Lánykám babájára is varrtam egy rucit.

 

Lánykám mesélte Anyósnak, hogy a babáimra szoktam varrni. Anyós nagyon okosan megjegyezte neki, hogy miért nem neki varrok a babák helyett.

Az már eszébe se jut, hogy talán azért, mert most tanulom én is, s talán nem méteres anyagokat kellene elcseszni, ha elszabom. Mellesleg a Moncsicsi jelmezt sem a gólya hozta, hanem én varrtam csecsebecse kezecskéimmel, ahogy a boszorkány szoknyát is. Valóban nem mertem még olyan ruhát varrni Lánykának, amely mindennapi hordásra való, de ez nem jelenti azt, hogy nem is fogok. Valamikor olcsóbb megvenni készen a ruhát, mint megvarrni.

A mostani farsangra nagyon szerettem volna megvarrni az Elsa ruhát, de most meg Lánykám kérte, hogy inkább készen vegyük meg. Pedig tök ügyi lettem volna! Sőt szerintem jobban hasonlított volna a mesében lévő ruhára, mint amit ő kinézett. Hmm...mindegy, pénzben ugyan ott vagyok!


UPDATE

 

Végül, csak én varrtam meg a jelmezt! Amit rendeltem azt durván félreméretezték kinai barátaink, pedig direkt nagyobb méretet vettem, mint ami kellett.

Szóval, én varratm meg és szuper lett!!! Ügyi vagyok!!!

  

Wu = Milo, new wig, Damasa hisztije

Damasát ma kiosztottam! Megvámoltak egy olyan csomagot, amelynek nem is szabadott volna feltűnnie. Egyik nap este kivettem Milot (Wu új neve, egyelőre) és ahogy ránéztem Damasára éreztem a rosszallását, hogy nem vele foglalkozom mióta Milo teste megérkezett. Volt is egy olyan futó gondolatom, amikor Damira néztem, hogy na lesz ebből még balhé. Hiába, nagyon féltékeny ha nem ő van a középpontban!

Másnap jött a hír a vámolásról. A végén annyit fizettem Milo hajáért, hogy jobb bele sem gondolni.

Ma aztán alaposan leszúrtam Őfelségét. Mégis milyen dolog hisztiből keresztbe tenni nekem?! Látni kellene, ahogy ott ül most az ágytámlának dőlve, ölébe ejtett, tenyérrel felfelé álló kézzel, magába roskadva. Most azt hiszi, kiesett a narancsos kosárból!

Hadd higgye! Nem árt ha magába száll a kis disznó!

Milonak nagyon jól áll az új paróka! Kicsit lufibb hozzá a feje,mint a céges modellnek, de aranyos vele. Szerencsére egyáltalán nincs zöldes beütése, ami a képeken látszik, sőt a valóságban inkább sötétszőkének tűnik. Jól megtestesíti azt a jó kisfiús stílust, amelyet el akartam érni. A nagyon rövid hossza még szokatlan, de nem zavarja a szemem, cseréért kiáltva.  

 

Szombati lázadás

Tegnap reggelre betelt nálam a pohár, hogy napok óta nem csinálhatom azt, amit igazán szeretnék. Úgy döntöttem, nem érdekel semmi és senki én bizony leülök varrni, szabni, babázni, tojok a házimunkára, a plusz munkámra.

Gyereket beültettem a számítógép elé, ami nálunk ritka alkalom, így teljesen el volt varázsolva a lehetőségtől. Az egyik osztálytársával játszott valami virtuális állatvilágban.

Persze képtelenség lett volna mással nem foglalkozni, úgyhogy azért mostam négy adagot, meg teregettem is és babáztam is Lánykámmal, de nem panaszkodom, mert tényleg az idő nagy részében nyugiban csinálhattam amit szerettem volna.

Először is készítettem egy felső szabásmintát Wunak, majd megvarrtam a felsőt. Tudtam, hogy kicsi az esélye, hogy egyből stimmeljen, de nem is lett olyan rossz. Sajnos már a szabáskor belevágtam véletlenül, szóval mindenképpen varranom kellett egy másodikat is. Talán a vállrészét még egy picit lehetne csökkenteni….de így is szupi lett. Valami mintaféle kellene rá.....

 

 

A nap vége felé, még Estelnek is próbáltam egy nadrágot varrni, illetve olyan szabásmintát készíteni, amellyel nem rugalmas anyagból is sikerül a dolog. Még nem az igazi, túlságosan feszül a fenekén.

Este aztán mindent elpakoltam és jólesően nyugtáztam, hogy ez egy szuper nap volt.

Alig várom már,hogy legyen egy hasonló!

2015 Karácsony

Némiképp megkésve, de a karácsonyról is teszek fel képeket, mert egészen jól elfotózgattam Damasát és Estelt. Wu még csak egy szomorú kis kopasz fejecske volt, így őt nem vontam be a vidámságba, hagytam hadd várja a testét, mert ekkora ő már tudta, hogy feladták.

Idén sikerült végre egy álomszép műfenyőt venni, így megszabadultunk az ilyenkor megszokottá vált fenyőgyilkoságtól. Tudom, egyébként is kivágják őket és egyébként is ezért nevelgetik őket, de én akkor sem szeretnék ebben részt venni! Szeretem annyira a fákat (is), hogy ne egy haldokló fenyőfát díszitsek fel a szeretet ünnepén. Mindegy hagyjuk!

Damasa kezesbárány volt, ami nem meglepő mert egy csinos lányt markolászhatott és ölelgethetett. Bezzeg, amikor egyedül szerettem volna fotózni, minden baja volt, eldölt, lecsapta a fejét, igaán undok volt. Estel a megszokott kellemes, engedelmes formáját hozta, szépen megcsinált mindent amit kértem tőle.

2015-ben már ketten álltak a fa alatt
/DDoll Ying Ying, IOS Anarmonia head + Dollits D.A.D body/

Amikor megtudták, hogy Wu végre megtestesül.
Estel boldog volt, Dami meg attól, hogy emiatt ölelgetik.

Dami persze, hogy visszaélt a helyzettel!
Érdekes, hogy csak lepakoltam őket a fa
alatti fényképezés után és még akkor is így maradtak.

Szépek együtt, na!

Telos kép, nem valami jó, de imádom!
/IOS Anarmonia/

 A fotózáshoz abszolut béna vagyok, ez most már végleg eldőlt. Annyira szép volt az összhatás és a látvány, de képtelen voltam egy normális képet készíteni. Tudom, hogy az optikák mindig kicsit másképp adják vissza a képet,mint amit az emberi szem lát, de így meg nem tetszett amit készítettem. A fény is tré volt. Vakuval kisült képeket tudta csinálni, anélkül meg sárgát...Teloval is próbálkoztam, de az még rosszabb képeket készít. Be kell látni, hogy nem a fényképezés lesz az erős oldalam ebben a hobbiban.

Itt már hárman, de karácsony után. Szegény Wutól ezúton is elnézést kérek,
amiért ezt a képet közzétettem. Szegénykém, annyira szét van csúszva rajta.

B.U.É.K

Boldog, babaesőben (és emiatt pénz esőben), egészségben, vidámságban gazdag új évet kívánok mindenkinek!

Szépen indult az új év, mert mikor felkeltem szépségesen esett a hó! Délutánra már egész szép mennyiség lehullott, és ami dupla öröm, hogy vidéken vagyunk nem Pesten, ahol két perc alatt vagy összetapossák vagy eleve megolvad vagy lesózzák.

 

Évértékelés

Több szempontból is értékelhetném az előzőévet, de legtöbbjük vagy unalmas lenne vagy lehangoló, szóval maradjunk – a blog témáját tekintve – a babáknál.

Az év eleje izgalmasan kezdődött, mert 2014 utolsó napján megrendeltem Dami buksiját, s azt vártam. Dami jellemét jól tükrözve, sunyin érkezett haza, egyáltalán nem számítottam rá (nagyon szerencsés vagyok ezen a téren minden baba, test, fej, rekord gyorsasággal érkezett meg hozzám). Addigra már várta a haja és a szeme, kezdettől fogva tudtam milyen összképet szeretnék megvalósítani. Mire lenyugodtam a nagy boldogságból, jött a következő izgalom, mert újra elérhetővé vált az a test, ami nálam az első helyen állt esztétikailag. Innentől kezdve mindenre elszánt pénzgyűjtés következett. Damasa igen csak kivette a részét a test megszerzésében. Először is miután megkértem, napfogyatkozás alkalmából, hogy tegyen valamit a test elérhetősége érdekében, pár nap múlva valóban újra elérhetővé vált. Aztán a szemére vetettem, hogy ennél több segítség kell, mert ki is kellene fizetni a kisebb vagyont, így holdfogyatkozás alkalmából kaptam egy lektorálási munkát, amiből szép kis summa folyt be. Damasának így lett teste. A test csodaszép volt, a nyakilleszkedés kevésbé.

A nyári időszak kevésbé volt érdekes babázás szempontból, ebben az időszakban nagyon megviselt a meleg, eltörtem egy csontot a lábfejemben, már a szabadság első napján, az egy éve várt balatoni vizibiciklizés is ugrott a széthullom félben lévő senkinek nem kellő vizibiciklin, és a párkapcsolatommal kapcsolatban is számos nem túl pozitív felismerésre jutottam. Ami említésre méltó, az a Tihanyi Babamúzeum, ahova elszántan felbicegtem, majd vissza.
Próbáltam Damasára ruhát találni, s egy szabásmintát is készítettem a számára, így varrtam neki egy felsőt addig is. Damasa végül Alicetól kapott nadrágot és csizmát szépséges lábaira. A megrendelt ruhák jók lettek, a cipő is. Alicetól ezek szerint érdemes rendelni, méretben jók.

Az őszi időszak alatt sikerült egy szép szívritmuszavart produkálnom, amíg Lánykám őszszüneten volt vidéken. Ekkor tettem egy ígéretet, hogy nem lesz több új babám, mást nem tudtam felajánlani a sorsnak, hogy megmaradjak. A béta blokkolót azóta is szedem és rágom megadóan a napi két magnézium tablettát, néha egy kis káliummal megfejelve, de összességében jól vagyok, néha vannak csak kis rosszulléteim. El kell fogadnom, hogy lassan 40 leszek, tetszik, nem tetszik, öregszik vagy sem a lelkem, a testem akkor is romlásnak indult.  Ebben az időszakban nem jutott semmi pénz babás dologra, s úgy tűnt nemcsak a testem, de az egész világ körülöttem széthullómban van. Belépett életünkbe a migráns probléma, a lakásban penészt találtam az sarokban, amitől irtózóm, kaptunk Lánykámmal egy enyhe szénmonoxid-mérgezést, ami miatt gázszerelő, kéményes jött-ment és vitte a pénzem. Rohangáltam - a jelek szerint nem működő - vagyonért vette szénmonoxid mérővel, a garancia miatt, aztán szaladgáltam két másik újért. S mind eközben dolgozni, gyereket nevelni-ellátni-tanítani, a háztartást vinni, mint valami átkozott mókuskerék, darálni a napokat, s állandó vitámban állni Lazaapával, aki szerint én fújom fel a dolgokat, aki szerint nincs semmi probléma minden jó úgy ahogy van. Aki nem tesz semmit, ha gond van, de mint egy átkozott betonfal mindig elém áll, ha én szeretnék intézkedni helyette is. Annyira de annyira belefáradtam az életembe decemberre, hogy arra sem láttam reményt, hogy Wunak valaha testet szerezzek. Már az is megfordult a fejemben, hogy eladom az egész bagázst és befejezem. Aztán a sors helyrefésülte az idegeimet. A kinézett testet valaki feldobta minipiacra és aktív agymunka után úgy döntöttem lesz, ami lesz én megszerzem. Pénzügyileg nullán álltam, ezért életemben először megkértem Hugit, hogy kölcsönözzön nekem a köv fizetésig. Gyakorlatilag nekik köszönhetem, hogy karácsonyra egy új test tulajdonosa lettem. Két ünnep között meg is kaptam, s tényleg olyan volt, mintha karácsonyra kaptam volt. Teljesen jó lett a test, ami dupla öröm, mert Dami után nincsenek jó élményeim a hibridellésről.

Annyira, de annyira szépek együtt hárman!

Úgy tűnik, babázás szempontjából nekem szerencsés időszak a február,-március és a decemberi időszak. Sőt, ha jobban megvizsgálom az elmúlt két évet, akkor úgy tűnik minden tervemet, előbb tudtam megvalósítani, s legtöbbször ez még csak nem is rajtam múlt.

Remélem ez a tendencia 2016-ban is folytatódik! A következő évet főleg Wunak fogom szentelni és a többiek szépítgetésének.

Boldog Új Évet!

Wu teste itthon!!!!

Wu teste megérkezett!

Fél hétkor elmentem érte és a Kedves Fiú volt! Őt szeretem mert nagyon gyors és jópofa kis muki, most sem okozott csalódást még Boldog Karácsonyi Ünnepeket is kívánt elpirulva. Kis cuki!



Úgy tűnik nálam hagyomány már a postán lekapni a csomagot,
amíg a papírmunkát végzik.

Ez nagyon kedves ötlet volt!

 

Az előző tulaj nagyon szépen küldte a testet! Alaposan, figyelmesen becsomagolva, tisztán értekezett hozzám.
Végig írogattunk egymásnak és ő is követte a csomag útját. Hatalmas piros pont neki! + még egy a szép blushért.



Ekkora kezet még nem láttam!

Nem látszik annyira ezen a képen, de nagyon szépen van blusholva.

Na, de Wura visszatérve… Nagyon meg vagyok elégedve, bár elsőre a karjai és a lábai vaskosnak tűntek Damasa gracilis, igazán csodaszépen kidolgozott teste után, de mire felöltöztettem már meg is szoktam. A jobb karját szereti behajlítani és hátravágni, a torzói pedig nagyon könnyen szétcsúsznak és elmozdulnak, de egyelőre ez nem zavar, meg úgy tűnik a gumi feszes benne, talán az rángatja ennyire. A combjai úgy állnak, mint egy lánynak akinek már nagyon kell pisilnie, de ez annyira, de annyira Wus, hogy ezt a testet neki találták ki. Az eredeti kezei, ami miatt görcsöltem, olyan nagyok, hogy ilyet még nem láttam! Viszont a blusholt kezek, amiket az előző tulaj maga festet, csodaszép élőben. A csuklónál lehetne kisebb a gömbrésze, ezért megfordult a fejemben, hogy majd egyszer, valamikor, próbálok kisebb kezet találni neki, de nem sürgős. A valódi elgondolkodtató probléma, hogy a lábában az S kampók végei kezdik kivájni a műgyantát, előbb vagy utóbb végül becsúsznak az üregbe emiatt. Ezt kell majd igazán orvosolni.

Amikor először a testre tettem a fejet, komolyan rám jött a para. Valahogy rohadt ijesztő volt az összehatás, ráadásul egyedül vagyok ma itthon. Már azon voltam, hogy fogom és bevágom a fiókba és rátolom az íróasztalt, sőt talán a szekrényt is.



Jesszus, még így is rossz ránézni! Brrrrrr

Aztán inkább kerestem neki egy pár ruhadarabot, de sajna csak Estel női farmerét tudtam ráadni és Damasa pólóját, amely meg sem közelíti Wu karaterét. A fejére meg ráhúztam egy fekete zokniszárat sapka gyanánt. Kapott egy napszemüveget is, mert ez a mostani ideiglenes szem valami félelmetes benne. Cipő egy szál sem. Olyan gyorsan jött ez a test, hogy nem volt időm sem ruhát venni, készíteni, sem cipőt. Na, meg Estelből tanulva először inkább lemérem a testet, mert a céges adatok nem mindig egyeznek a valósággal, s így vásárolni….nem jó ötlet.



- Bocsi, hogy rád ijesztettem!
- Huh, így azért már jobb!

A nyak egész jól illeszkedik, bár az én szememnek nem tökéletes, de nem is olyan látványos, mint Dami esetében. Szeretni fogjuk ezt a testet. Dami már szereti is, rögtön letapizta ahogy egymás mellé állítottam őket. Dami egyébként is szeret belekapaszkodni másokba, akkor kezes, ha valakit fogdoshat közben (lásd. 2015 karácsony bejegyzés képei).

Estelék hármasa nagyon jó együtt! Nem érzem, hogy bármilyen feszültség vagy ellentét lenne közöttük.

- Oké, most mindenki nézzen ide és mondja, hogy csíííííz!
"De jó! Wu testet kapott!"
"Milyen csinos baromfiudvarom lett! Jó lesz itt nekem, most már biztos!"
"Mmm...Mentsen meg valaki!"
 

Most ki fog egyedül aludni a második fiókban? Damasa már jelentkezett is Wu mellé! Hiába, egy igazi hűtlen, buja disznó!



- Ne aggódj, majd én a szárnyaim alá veszlek!
- Köszönöm, nagyon kedves tőled! /a kis naiv/

Úton! + Update 1 + Update 2

Wu teste gyorsan halad!

Reménykedhetek, hogy még idén megkapom?

2015.12.23
11:29 Győr 4 posta
Küldemény információ:
Küldemény postai átvétele / Item accepted

2015.12.23
16:59 Győri Logisztikai Üzem
Küldemény információ:
A küldemény feldolgozás alatt

2015.12.23
18:50 Győri Logisztikai Üzem
Küldemény információ:
A küldemény továbbítás-, szállítás alatt

2015.12.24
02:32 Országos Logisztikai Központ
Küldemény információ:
A küldemény továbbítás-, szállítás alatt

2015.12.24
04:41 BCSKÜ 1. sz. bázis
Küldemény információ:
A küldemény feldolgozás alatt

2015.12.28
00:59 BCSKÜ 1. sz. bázis
Küldemény információ:
A küldemény kézbesítés alatt



UPDATE 1

2015.12.28
15:51 BCSKÜ 1. sz. bázis
Küldemény információ:
Sikertelen kézbesítés

Mi a jó anyja?!
Se papír, se csengetés!

Felhívtam a postát, s közölték, hogy sajna nem tudták átadni, de ne izguljak, mert nekik kutya kötelességük holnap is kihozni és megpróbálni átadni és ha nem megy akkor átadják a postának, aki majd a következő napon kiértesít, hogy náluk átvehetem a csomagot! Neeeeeee! És ha ez nem lett volna elég, a bugyant néni vette fel a telefont a csomagosoknál!
Öt perc alatt sikerült lediktálnom neki kettő darab betűt és 11 számot, miközben végig hallgattam, hogy Böbike nem visel atlétát és megfog fázni a kis háta, Bálintot pedig valaki véletlenül bezárta a raktárba és nincs kulcsa sem neki, sem Böbikének! Ki a fenét érdekel ez, mikor itthon sír egy test nélküli fejecske!
Egyébként is ki a fene az a Böbike! Ha kiderül viszek neki atlétát! Bálintot már ne is említsük...Neki kulcs kell!


UPDATE 2
12.29.

2015.12.29
00:19 BCSKÜ 1. sz. bázis
Küldemény információ:
A küldemény kézbesítés alatt

2015.12.29
14:09 BCSKÜ 1. sz. bázis
Küldemény információ:
Sikertelen kézbesítés

Ez ma sem jött össze! Még dolgozom! Este bekocogok a postára hátha megszánnak!

Kérem szépen adják oda nekem a csomagomat! Kérem szépen! Kééérem szééépeeen!

Még atlétát is viszek Böbikének, csak adják már oda a csomagomat!

Testet Wunak!

Nincs netem, sem gépem mert szervízben van, teloról pötyögök, de akkor is muszáj megírnom, hogy vettem egy testet Wunak! Jeeeeeeeeeee!

Ezt a testet néztem ki eredetileg, de nem sok esélyt láttam rá, hogy megvegyem.
Alapár + postaköltség + vám...

21-én azonban valaki minipiacra dobta!  Én meg 22-én megvettem, s már 23-án postára is adták! Jeeeee!

Céges kép, remélem élőben is ilyen szépséges lesz!

Az ára kicsit alacsonyabb, mint a céges, mert mindkét lábának üregében van egy pici lepattogzódás. A szállítás pedig 3000 Ft alatt volt! Így összesen az eredeti lehetséges költség kb. 45 %-val megúsztam egyelőre! Remélem a szállítás alatt semmi baj nem történik és Wu lufi fejéhez jó lesz! Színegyezést nem remélek, mert Wu elég régi és valószínűleg sárgult is, de ez legyen a legnagyobb baj!

Még mindig alig merem elhinni, hogy ilyen szerencse ért! Mindenképpen jelnek tekintem a sorstól, hogy ne adjam fel a bjd-zést! Bár valószínűleg csak Januárban kapom meg, azért nekem is hozott a fa alá valamit a Jézuska!

Most boldogság van és szeretés! :-)))))

Elmennék innen...

Nagyon rossz lehettem mostanában…vagy legalább is az előző életemben.

Napok óta fontolgatom, hogy eladom Damasát és esetleg Estelt is. Nincs rájuk időm. Egész nap rohanok a munka, háztartás, gyerek háromszögben, mindig el vagyok maradva valamivel, s ha épp végére érnék valaminek, akkor már jön is a következő probléma, ügyintézés, tanulás, s a folyamatos betegségek. Kilenckor bedőlők a gyerekkel az ágyba és reménykedem, hogy legalább az éjszakát végig tudom aludni.

Szegény Damasa jobb helyet érdemelne. Meg aztán el is megy a kedvem a babázástól. Ha nyíltan foglalkozom velük, akkor igen csak szemétkedő és lenéző beszólásokat kapok Lazaapától. Ezért próbálok sutyiban babázni, ami eleve nonszensz. Ma sem sikerült időben eltennem az asztalról Damit, s Lazaapa meglátta. Mire megfordultam egy csomag tökmagot tett az ölébe, majd odavetette; „Egyen egy kis tökmagot, attól majd feláll neked a farka.”

Az egyetlen, amit éreztem a döbbeneten kívül, az a szégyen. Rohadtul megszégyenítve éreztem magam, holott nem nekem kellett volna ezt éreznem egy ilyen ocsmány és durva mondat után. Mégis én voltam, aki meglapulva gyorsan eltette a fiók mélyére, a kevéske boldogságot.

 

Úgy elmennék innen messze! Nagyon, nagyon messze…..

Bamm...Bamm...Bamm

A napom nagy részében félek.

 Félek, amikor rosszul vagyok, hogy mi lesz ennek a vége, nekem még annyi dolgom van még, nem dobhatom fel a pacskert.

Félek, amikor épp jól vagyok, hogy mikor jön egy újabb szívdobogás, remegés és a vele járó rosszullét. Folyamatosan befelé figyelek, hallom a saját szívverésemet, ha pedig kivételesen nem, már az a furcsa és ijesztő. Így nem lehet normális életet élni. Így nem lehet odafigyelni semmire rendesen.

Ma kínomban felvettem a pulzusmérő órát, amely a szívverést is hangjelzéssel mutatja. Valamelyest megnyugtat. Most az órára koncentrálok, nem a mellkasomra.

Mi lesz ennek a vége?!

Tegnap szerencsém volt egészen jól voltam és a sok házimunka és extra munka mellett be tudtam iktatni egy kis babázást. Damasára végre ráadtam azt a felsőt, amit még a legutóbbi babatalin vettem neki, Estelről is lekerült a boszi ruha. Még ahhoz is kedvet kaptam, hogy varrjak, de időm már nem volt rá. Ma pedig tanulós napunk van a gyerekkel.

Hát...ez van!

Szóval…az úgy volt…hogy is mondjam el…

Történt múlt hét kedd hajnalán, hogy rosszul lettem. Egy szép, kiadós szívritmuszavart sikerült produkálnom, melynek köszönhetően még most is halálfélelmem van. Az elmúlt hetet mindenféle vizsgálattal, gyógyszerbeállítással töltöttem, s amikor már második napja sem sikerült legalább fél órára egy normális ritmust felmutatni, s olyan sápadt voltam, mint aki halloweenre gyúr pánikomban tettem egy igen súlyos ígéretet a Teremtőnek, amely persze hülyeség, mert Istennel nem lehet alkudozni, de akkor bármit odaadtam volna, hogy életben maradjak. Jelenlegi életemben két fontos és örömteli dolog van, a gyerekem és a bjd….Érthető ugye, hogy nem a gyerekemet áldozom fel, hanem pont őérte a bjd-t. Röviden, felajánlottam, hogy ha életben maradok és rendbe jövök, akkor nem veszek több bjd babát. A lebegő fejhez még szerezhetek testet illetve Estel és Damasa is kaphat új dolgokat stb., de több új baba nem jöhet haza. Annak pedig semmi esélye, hogy a tudtomon kívül kapok valakitől ajándékba egyet…
Nekem itt véget ért a babagyűjtés!

 

Most, hogy jól vagyok, szenvedek rendesen ettől a döntéstől, de az ígéret, az ígéret!

Halloweenre készülődve

Estelt ma sikerült, egy kivételes üres fél órában, átöltöztetni a közelgő Halloweeni babatalira. Már csak az apróbb igazítások vannak hátra.

Damasa nem akar jelmezt, kikéri magának, hiszen ő eleve démon. Én ugyan szívesen beöltöztetném angyalnak, az irónia kedvéért, de inkább nem piszkálom, mert még sorsszerű szerencsétlenség ér.
 

Damasa végre ruhában!

Végre valahára Damasát sikerült tetőtől talpig felöltöztetni!

Azt hittem már soha nem jön el ez a nap és örök életére egy szál fütyiben fog feküdni a komódban. Babatalira sem vittem el emiatt (utólag belátom, hogy el kellett volna).

Alice’s collectionstől rendeltem egy pár csizmát és egy nadrágot, amolyan kísérlet jelleggel, hogy mennyire jók a méretek a Dollits testre.

Egyelőre maradtam a fekete színnél, végül is egy karasu tenguról van szó.

Nagyon lassan ért ide a csomag! Kínai postás barátaink nagyon sokat ültek rajta, már kezdtem azt hinni, hogy gyakorlatilag eltűnt.

Hosszú várakozás után, azonban tegnap végre kibonthattam.
Izgultam nagyon, hogy jó legyen a méret, ha már ilyen sokat kellett várnom.

Kicsi csomag, féltem, hogy eltűnik útközben

Meglepetés szívecske

Ajándék tisztító szivacs. Puszi érte!

A nadrág nagyon jól áll! Nem túl passzos, de nem is túl bő, a hossza pont ideális, a derék résznél szépen illeszkedik, Damasa fenekén pedig nagyon nyálcsorgatóan áll.

 A csizma is jó méretben, attól tűnik kissé nagynak, hogy hosszúkás az orra, de ez a méret már nem szúrja a szemem, mint a múltkori, amit gyorsan tovább is adtam. Szeretnék, majd még egy kerekebb formájú cipőt is, de nem azért mert ez most nem tetszik, hanem mert hajt a „még tökéletesebbre” érzés.

Egyetlen meglepetést az oldalán lévő díszítés okozta. A céges képen teljesen más van, és valójában nekem pont ezért (is) tetszett meg (tudom, tudom, kisebb eltérések előfordulását jelezték az oldalon). NA DE, kérem szépen, ami helyette jött, az egy koponya csontokkal, amitől egy törpe kalóz csizmájának tűnik.

Az eredeti Alice's Collections kép

Khmm...így nem annyira tetszik

Szerencsére könnyen levehető és reményeim szerint ki is lesz cserélve…egyszer….valamikor...valamire.

Összegségében nagyon csini lett a végeredmény! Damasa kapott még a nyakába egy sötétbarna, fekete sálat, hogy kicsit megtörjük a homogén feketeséget. Sötétszürke, rojtos sálszerűséget képzeltem el még hozzá, s valami kabátféle még hiányzik róla.

Lassan, de azért haladok Damasával. Tényleg övé lett a 2015-ös év, s nem túlzok, ha azt mondom, hogy a gatyám is ráment, mire eddig eljutottunk. Nem bánom, mert most olyan - mondjuk úgy - életváltásba kezdtem, amely nagyon sokáig nem fogja lehetővé tenni, hogy még egyszer ilyen összegben legyen babám. Ha most nem valósítottam volna meg Őfelségét, akkor valószínűleg soha nem is sikerült volna.

Feszített spórolással, de Damasa egyben van, megveregethetem a vállam és tovább őrlődhetem a face-up kérdésén.