Végre
valahára Damasát sikerült tetőtől talpig felöltöztetni!
Azt
hittem már soha nem jön el ez a nap és örök életére egy szál fütyiben fog
feküdni a komódban. Babatalira sem vittem el emiatt (utólag belátom, hogy
el kellett volna).
Alice’s
collectionstől rendeltem egy pár csizmát és egy nadrágot, amolyan kísérlet jelleggel,
hogy mennyire jók a méretek a Dollits testre.
Egyelőre
maradtam a fekete színnél, végül is egy karasu tenguról van szó.
Nagyon
lassan ért ide a csomag! Kínai postás barátaink nagyon sokat ültek rajta, már
kezdtem azt hinni, hogy gyakorlatilag eltűnt.
Hosszú
várakozás után, azonban tegnap végre kibonthattam.
Izgultam
nagyon, hogy jó legyen a méret, ha már ilyen sokat kellett várnom.
|
Kicsi csomag, féltem, hogy eltűnik útközben |
|
Meglepetés szívecske |
|
Ajándék tisztító szivacs. Puszi érte! |
A
nadrág nagyon jól áll! Nem túl passzos, de nem is túl bő, a hossza pont
ideális, a derék résznél szépen illeszkedik, Damasa fenekén pedig nagyon
nyálcsorgatóan áll.
A
csizma is jó méretben, attól tűnik kissé nagynak, hogy hosszúkás az orra, de ez
a méret már nem szúrja a szemem, mint a múltkori, amit gyorsan tovább is adtam.
Szeretnék, majd még egy kerekebb formájú cipőt is, de nem azért mert ez most
nem tetszik, hanem mert hajt a „még tökéletesebbre” érzés.
Egyetlen
meglepetést az oldalán lévő díszítés okozta. A céges képen teljesen más van, és
valójában nekem pont ezért (is) tetszett meg (tudom, tudom, kisebb eltérések előfordulását
jelezték az oldalon). NA DE, kérem szépen, ami helyette jött, az egy koponya csontokkal, amitől
egy törpe kalóz csizmájának tűnik.
|
Az eredeti Alice's Collections kép |
|
Khmm...így nem annyira tetszik |
Szerencsére könnyen levehető és reményeim szerint ki is lesz cserélve…egyszer….valamikor...valamire.
Összegségében
nagyon csini lett a végeredmény! Damasa kapott még a nyakába egy sötétbarna,
fekete sálat, hogy kicsit megtörjük a homogén feketeséget. Sötétszürke, rojtos sálszerűséget
képzeltem el még hozzá, s valami kabátféle még hiányzik róla.
Lassan,
de azért haladok Damasával. Tényleg övé lett a 2015-ös év, s nem túlzok, ha azt
mondom, hogy a gatyám is ráment, mire eddig eljutottunk. Nem bánom, mert most
olyan - mondjuk úgy - életváltásba kezdtem, amely nagyon sokáig nem fogja
lehetővé tenni, hogy még egyszer ilyen összegben legyen babám. Ha most nem
valósítottam volna meg Őfelségét, akkor valószínűleg soha nem is sikerült
volna.
Feszített
spórolással, de Damasa egyben van, megveregethetem a vállam és tovább őrlődhetem
a face-up kérdésén.