2018. július 24., kedd

Meža Roze's face-up

Egy kis Meža hangulat kezdésnek

Amint volt szabadidőm elkezdtem Meža face-upját. Mivel minden terv nélkül, esztelenül ültem neki, így a végeredményben nem volt alkalmam csalódni, csupán pár megállapítást tettem.
 
1. Még mindig nem tanultam meg a szemhéj árnyékolást rendesen

2. Utálok szempillát ragasztani

3. Meža eszméletlenül szexi sculpt.

4. Meža orra hegyénél csiszolási hiba lehet, mert egy finom él van benne, amin megült a pasztel. Ezt legközelebbi festés előtt finoman le kell csiszolni.

5. A jobb szeme kisebb, mint a bal, ezt legközelebbi festés előtt picit meg kell nyitni!

6. Talán mégis tudok fogat festeni????

7. Még mindig bátortalan vagyok és nem bízok elégé magamban.

Sajnos Meža hajáról semmi hír, Estel haját tettem rá kiváncsiságból, megfordítva, hátulról. Eszméletlenül jól néz ki vele! Ez a baba szinte magát teszi össze. Remélem, szem ügyben is vezeti a kezem, mert egy normális méretű, íriszű sincs itthon.

Nem tudom, mennyire mutatja a képernyő, de az ajkai nem egyszerűen pirosak, hanem csodaszép kárminvörösek, az alsó ajkakon egy csepp gyöngyházfénnyel.

 
Ringdoll - Red King head
 
Ringdoll - Red King head
Face-up by me

Ringdoll - Red King head
Face-up by me

Ringdoll - Red King head
Face-up by me

Ringdoll - Red King head
Face-up by me

Meža Roze arrived


Még nem volt időm megmutatni családunk legújabb tagját, Meža Rozet. Meža egy androgün kinézetű karakter megtestesülése, illetve csak a feje. Két hónap alatt megérkezett, de nem mondom, hogy meglepetés volt, mert már álmodtam a jöttéről. 
A munkahelyemre hozták ki, de sikerült megállnom, hogy ne tépjem fel azonnal csomagolást. 
A kartondobozt sajnos úgy tűnik felnyitották a vámon. Minden éle szét volt vágva, majd összeragasztva. A belső céges dobozba szerencsére nem vágtak bele, csupán az egyik sarka ráncolódott fel a szállításkor.
A doboz önmagában is szépséges! Lila, arany betűkkel, kis ablakkal, amely azonban mégsem enged egyből rálátást a babára mert egy díszes céges kartonlap, szintén aranyló betűkkel, fekszik alatta.


 

Az első amit megláttam ez a lila zsákocska volt. Szempilla csík, ajándék random szem és egy darabka ?tépőzár? volt benne. A tépőzár minek? A pareszhoz?

 


Szépnek szép, de nagyon nagy. Egyik babámhoz sem jó!
 

A certi ebben a boritékban érkezett;
 
 
 
Egyetlen bánatom és csodálkozásom tárgya, hogy nem tüntették fel a készítés dátumát. Nálam mindig ez a szülinap időpontja.
 

  

 
 
 

Kaptam ajándékba egy pár kezet. Erre nem számítottam, nagyon kedves volt tőlük.
 
Íme, a menőséges Ringdoll test bezacskózva;

 
 

Ezt nem hagyhattam ki! hehehe

 

A múmia visszatér Ringdoll módra;
 

 
 Itt már nincs kedve az embernek viccelődni, csak; WOW és WOW
 

Céges jelzés;
 

Ez egy igen érdekes kép! Nem azért mert meztelen pasas van rajta egy baglyos falvédővel a háttérben, hanem mert a valóságban nem ilyenek az arányok! A képen úgy látszik, mintha a fej kissé nagy is lenne a testhez. Pedig NEM! Igaz, ez most egy kaki mobilfotó, de Lazaapa szuper fényképezőjével is kipróbáltam, és sajnos (a többi babámnál is ez a helyzet) valamiért a fejet mintha mindegyik felnagyítaná, mindegy milyen szögből, milyen fénynél, rázoomolva vagy sem készítem a képet. Vagy...én vagyok béna, és ennek esélye is elég nagy. A lényeg ebből az, hogy amikor kicsomagoltuk az ufós burokból a bucit, egyszerre kiáltottunk fel Lánykámmal, hogy milyen aprónak tűnik a fej a testhez képes. Pedig én a body4 testtel kértem, amelynek a vállszélessége kisebb is, mint a céges képeken szereplő 3 verziónak. Meglepődtünk nem is kicsit, így gyorsan le is vettük a fejet a testről (egyébként is ezt terveztem) és rájöttünk, hogy maga a fej, az arc kisebb mint bármelyik SD vagy 70 babának amit valaha láttam. Picike fej,  picike arc, amely egyelőre nem mutat túl jól ajelenlegi babák mellett. A hajban van némi reményem még, hátha azzal optikailag tudok csalni.
 

Itt látszik a különbség, de a valóságban ennél még szembetűnőbb.


Íme, Meža szépséges feje, nekem egy csipet K mellékízzel a számban. A festés biztos sokat fog segíteni.
 





2018. július 7., szombat

:-(((((((((((((((((((((((((((((

Anyukám infarktust kapott!
Kórházban van, de nem tudjuk még, hogy mennyire súlyos vagy hogy hogyan tovább.

El vagyok keseredve és dühös vagyok. Hétfőn éjjel lett rosszul, hányt és nagyon fájt a mellkasa és a háta, szédült. De nem szólt senkinek.!!! Csütörtökön beszéltem vele telefonon, azt mondta, hogy hányt és gyenge, egész nap fekszik, mert rosszat evett. Kértem menjen el orvoshoz. Kiabálni kezdett velem, hogy hagyjam békén. Este Tesó is felhívta és kérte ő is, neki megígérte, hogy másnap elmegy dokihoz. Péneken reggel 8 után Anyu felhívott, hogy ma bemegy az orvoshoz, a hangján hallottam, hogy nagy gáz van. Kérte, hogy ne hívjuk, majd ő fog. Délután még mindig nem hallottunk róla. Körbetelefonáltam mindenkit és mindent amit lehetett. A szomszéd néni azt modta, hogy 11 órakor átment hozzá és szólt, hogy most indul az orvoshoz, biciklivel ment. Felhívtam a rendelést azt mondták nem járt ott. Felhívtam a legközelebbi kórházat, oda sem vitték be. Felhívtam újból a házi orvost a rendlés után fél órával, ez délután 4 körül volt, nem látták Anyut. Kiderült Tesó párja pont hazajött külföldről és arra ment, így személyesen ment el a rendelésre és kérdezősködött. Felhívtam hát őt. Azt mondta, Anyu biciklije ott van a rendelő előtt lelakatolva, elment a házához ott sem volt, minden nyitva. Ezek után felhívtam a mentőket. Ők mondták, hogy Anyut elvitték még 11 körül Szolnokra a kórházba, mert infarktusa van. Aznap már nem tudtam levonatozni oda, de ma lementem, de tök hülye vagyok és pár dolgot nem vittem neki.

Össze vagyok zavarodva, szét vagyok csúszva, pedig nekem kellene most kézben tartani mindent. Pesten élek, Szolnokra járok anyuhoz, és vidékre kellene lemennem etetni a kutyákat, a házra ránézni. Pont két hét szabira jöttem volna hétfőtől, de utána mi lesz?

Mi lesz az Anyukámmal?!


UPDATE
2018.07.24.

Anyu végre otthon van! Nagy az öröm és egyben sok az aggódás. Az első héten kórházban volt. Ingáztam Szolnok, Budapest és Anyu háza között. Nagyon kimerítő volt, főleg hogy össze kellett barátkoznom Anyu nagyobbik kutyájával, hogy benegedjen a házba. Szó szerint libabőrős voltam eleinte a közelébe, mert hatalmas nagy kutya, de annyi kutyakekszet dobáltam neki, hogy azóta is folyik a nyála, ha csak rám gondol. Az utazást végül megszoktam és nagyrészt hiperálomban töltöttem, mint Ripley és társai az Alienben. Második héten Anyu már otthon volt, leköltöztem hozzá, és megcsináltam mindent amit csak tudtam. Fűvet nyírtam, kapáltam, gereblyéztem, gyümölcsöt szedtem, szőlőt metszettem, bevásároltam, mostam, főztem......Szereztem pár vízhólyagot, sebet és többféle csípést is. Viszont cserébe koszos kézzel, szomjasan, kifáradva közvetlenül a fáról ehettem édes, sárgahúsú őszibarackot, amelynek a leve egészen a könyökömig folyt, majd lecsurgott a homokos talajtól merő koszos lábamra. Igazi időutazás volt a gyerekkoromba, amikor Szilvivel a nagypapámnál nyaraltunk és ilyen mocskosan, de boldogan ettük a barackot a fáról.

Ezen a héten muszáj volt visszajönnöm dolgozni. Félek Anyut egyedül hagyni, de tudom, hogy muszáj is, mert vissza kell szoknia a kevésbé megerőltető hétköznapokban, az orvos is mondta. Csütörtökön elvileg eljövök egy napra szabira, lemegyek hozzá, majd este vissza. Sok teher és nyomás volt rajtam az elmúlt két hétben, de most egy kicsit jobban érzem magam, s ebben sokat segítenek a BJD babáim is, mert olyanok mint egy mély, friss lélegzet a gondok között. Damasát levittük Anyuhoz (ő a kedvence), hogy kicsit felvidítsuk vele. Örült neki. Az utolső két napban pedig levittem a face-up készítéshez szükséges felszerelésemet és kifestettem Mezsát. Végre kedvemre fújhattam a lakkot a szabadban. Elégé más, mint egy dobozban fújkálni!