2014. november 15., szombat

Fidres Fodros


Tegnap este egyedül maradtam, mert ma volt egy egész napos munkám egy multicég zászlaja alatt és én ahelyett, hogy rákészültem volna (milyen hülyeség ez már eleve, hiszen a főállásomban ezerszer komolyabban kell odatennem magam), előkaptam azt a gigamega csipke bugyit, amit egy turkálóban szereztem csupán és kizárólag az anyaga miatt.
Nekiestem és varrtam egy elbénázott, túl cukormázas fidres fodros szoknyát.

Elégé ki vagyok mára zsigerelve és agyilag leszívva (ezzel a céggel nem szeretnék még egyszer együtt dolgozni), hogy ezt a szörnyedvény ruhadarabot most megosszam és felborzoljam vele minden erre járó eltévedt kóbor lélek idegrendszerét (ha már nekem nem maradt), hogy rémálmot hozzak rájuk.

Valami fura oknál fogva, amikor elkezdtem varrni nagyon tetszett, de mire elkészült valahogy…




A laptopom 37 cm széles….a bugyi meg még így is lelógott róla. A pénztáros alaposan végig is mért, de én csak vigyorogtam, gondoltam, ha benyög valamit, majd azt mondom, nem szeretem, ha szorít a bugyi.
 
Egy póló anyagból kivágtam egy olyan hosszú darabot, mint amilyet hosszú szoknyát szeretnék. Ezen bejelöltem, hogy hol szeretném majd összevarrni. A bugyit felvágtam varrás mentén, miután lefejtettem róla a gumit. Mázlimra az így kapott csíkok pont dupla olyan hosszúak voltak, mint a pólóanyag. A csipkecsíkot végül kettévágtam. A csíkokon varrógéppel, nagy öltéssel átmentem, majd az egyik végén a cérnát csomóra kötöttem, a másik végén pedig az alsó szálat finoman húzva felráncoltam őket. Ráigazítottam a pólóanyagra és varrógéppel, kisebb méretű cikkcakk varrással rögzítettem.



 

 
 


 
 

Ezt követően egy régi, fehér melltartópánt gumijából akkora darabot vágtam, amely Estel derékmérete, plusz ráhagytam egy keveset az összevarráshoz.
A gumit kinyújtva varrtam rá a szoknya derékrészére.
 
 /Itt még olyan szép!/

 
 

Összevarrtam és szépen levagdostam a felesleges anyagrészeket, fonalakat.
 
 

Íme, a végeredmény! /Csak tudnám, miért ráz ki tőle a hideg./
 

 

2014. november 8., szombat

Csak úgy


Miután munkaterápiára fogtam magam a héten, s elég jó sikerült, plusz megint hívtak az átfogó szűrőprogramba, a cikket is sikerült megírnom időben és megint akadt magánbetegem is, megvigasztalódott a lelkem.

A varráshoz is megjött a kedvem, s amíg Lánykám a Grincset nézte (imádom), csak úgy nekilendültem varrogatni, ami magamhoz képest lélegzetelállítóra sikeredet. Észrevettem mostanában, hogy ha nem gondolkodom, akkor tök jó dolgok mennek ki a kezem alól, de ez a munkámra is igaz. Valószínűleg túl sokat parázok, tervezgetek, tötyögök a dolgokon, pedig menne nekem a dolog alapból, ahogy annak idején is ment, mielőtt….
Hagyjuk!

A lényeg, hogy a turiban vett gyerekharisnyából varrtam Estelnek harisnyát. A maradékokból szoktam Lánykám Monster High babáinak varrni, gyakorlásképpen (nagyon durván amorfak és vékonyak). Az eredmény pedig szuper lett, ami megnyugtató, mert hasonló stílusú szettet szeretnék Estelnek is varrni!
 


 

Fürdés


Ma megtisztítottam Estelt, ami időszerű volt, főleg, hogy pár napja csúnya vöröses foltokat találtam rajta miután átöltözettem. Megijedtem, mert nagyon csúnya foltok voltak. A mosogatószeres tisztítás nem jött be, semmit nem szedett le, kétségbeesésemben radírt fogtam. A kitartó radírozástól sokat halványodtak a foltok, de azért nem az igazi még. Egy felületi csiszolás még kellene. Nem tudom mitől színeződött így el Estel, de mivel deréktól lefelé voltak a foltok, valószínűleg egy nadrág okozhatta a gondot.

Ha már „pancsoltunk” készítettem pár képet, mert Estel olyan nagyon szép volt, ahogy ücsörgött a pulton.
 
 
 
 

 
 

 
 

2014. november 3., hétfő

:-((((((((((((((((((


Nagyon nem jól mennek a dolgaim. Komolyan, egy hónapja bármit teszek, mondok vagy írok, az szarul jön ki. Pedig tényleg, de tényleg nincs bennem semmi rossz szándék, mégis mindenből rosszul jövök ki.

El vagyok keseredve. Most egy időre befogom a számat minden formában, főleg önvédelemből, mert csak az erősödik bennem, hogy egy rakat …. vagyok, másrészt mert nem akarok bunkó benyomást kelteni.



2014. november 1., szombat

Happy Halloween!


Végre elkészült a nagy mű!

Sajnos a fotózás, ami megkoronázta volna művemet, csak a szobában történt. Pedig kinéztem a közeli parkban egy nagyon szép kis helyet, fákkal, szép őszi avarral, de olyan vacakul vagyok az antibiotikumtól, hogy jobb nekem most bizonyos helység közelében maradni.

Újból rájöttem, hogy a gépem még véletlenül sem tudja olyan minőségben megörökíteni a látványt, mint amit én látok, a képszerkesztővel pedig csodát csak egy bizonyos szintig lehet tenni.

No de, íme Estel (Dragon Doll Ying Ying) mint szépséges boszi!