Tegnap
este egyedül maradtam, mert ma volt egy egész napos munkám egy multicég
zászlaja alatt és én ahelyett, hogy rákészültem volna (milyen
hülyeség ez már eleve, hiszen a főállásomban ezerszer komolyabban kell odatennem
magam), előkaptam azt a gigamega csipke bugyit, amit egy turkálóban szereztem
csupán és kizárólag az anyaga miatt.
Nekiestem és varrtam egy elbénázott, túl
cukormázas fidres fodros szoknyát.
Valami
fura oknál fogva, amikor elkezdtem varrni nagyon tetszett, de mire elkészült
valahogy…
A
laptopom 37 cm széles….a bugyi meg még így is lelógott róla. A pénztáros
alaposan végig is mért, de én csak vigyorogtam, gondoltam, ha benyög valamit,
majd azt mondom, nem szeretem, ha szorít a bugyi.
Ezt
követően egy régi, fehér melltartópánt gumijából akkora darabot vágtam, amely
Estel derékmérete, plusz ráhagytam egy keveset az összevarráshoz.
A
gumit kinyújtva varrtam rá a szoknya derékrészére.
/Itt még olyan szép!/
Összevarrtam
és szépen levagdostam a felesleges anyagrészeket, fonalakat.
Íme,
a végeredmény! /Csak tudnám, miért ráz ki tőle a hideg./