2016. március 19., szombat

Süss fel nap!

Idén nem született 2016-os tervezet, nincs olyan határozott elképzelésem, mint 2015-ben, amikor Damiról volt szó. Mivel májustól kérdőjelessé vált a főállásom megléte, most nagyon figyelnem kell, hogy elég tartalékot halmozzak fel vészhelyzetre. Nem merek semmilyen BJD költséget bevállalni emiatt. Az egyetlen, amelyből nem engedek, az Damasa face-upja. Erre már félretettem pénzt és ha törik, ha szakad, megcsináltatom, ha ügyes és gyors leszek, akkor reményeim szerint áprilisban. Szép szülinapi ajándék lenne!

Ha az állásom mégis megmarad, akkor Milot is szeretném még ebben az évben kifestetni, s kicsit felruházni, felcipőzni (ilyen szó nincs is, hehe) a bandát. Estel idei kinézetét már tudom, s alakulóban van a ruházata is. Damasa karaktere még őrlődik két öltözködési stílus között, a véglegest, a festést követően lesz könnyebb eldönteni. Milonak is megvan már a vezér stílus, de a festést az ő esetében is jó lenne megvárni, mielőtt pénzt ölök bármibe is. Estellel jártam úgy, hogy elkeveredett a haja, így egy ideig haj nélkül volt, készült rá sok ruha akkoriban, ami a végleges hajával, kinézetével nem tetszett, azóta is a fiókban porosodnak.
Ebből tanulva, megvárom, hogy megkapja mindegyik baba a végleges kinézetét (face-up, szem, haj), s meglátjuk, hogy működnek a kigondolt ruhák, stílusok.

Sok minden történt a családunkban, a kedélyek igen hullámzóak. A fejem felett ott lebeg az állás elvesztés, Lazaapa munkahelyét megszüntetik a mostani nagy átalakítások miatt, még kérdéses, hogy átveszik e a minisztériumba, a kitüntetést nem kapta meg pedig számított rá.
Nagypapám házát hosszú évek után eladták, amely igen szíven ütött. Nem volt alkalmam még utoljára bemenni a házba. Most érzem azt a gyászt, amit a papám elvesztésekor nem éreztem át igazán. Hülyén hangzik, de mintha a ház elvesztésével vesztettem volna el őket, s nem hosszú évekkel ezelőtt. Érdekes érzések ezek, mert különösen nem voltam sokat abban a házban, egyszer sem aludtam ott, mégis kötődőm hozzá, jobban mint apai nagypapám házához, amiben a nyarakat töltöttem, nagyon is jó hangulatban.

Kissé depressziós vagyok, ez nem kétség! Vannak nehéz időszakok az életben, ahogy most ez is, de egyszer ki kell sütnie a napnak, nem igaz?!
Csak legyen erőm kivárni!



2016. március 15., kedd

Milo és Én

Egy gyors telos kép Miloval, ennyire volt időm a mai nap.
Milo nagyon hálás karakter, e szerint is viselkedik, könnyen a nyakamba borult.




2016. március 14., hétfő

Kapkodva, sötétben Damiról

Egyszerűen nem jut időm babázni! Ez szörnyű! Február 18-án volt Damasa szülinapja, majd fénysebességgel elmúlt Estelé március 02-án és én egyiküket sem tudtam felköszönteni! Annyira sűrű a napirendem, hogy nem jut már rájuk időm, egyéb okokból kifolyólag pedig pénzem se. Most Damasa face-upjára gyűjtök, de az nem most lesz aktuális!

A négynapos ünnepből egyet itthon végigdolgoztam, kettőt Lánykámmal töltöttem, kirándultunk stb. Még van egy napom, elvileg ki kellen sikálni a fürdőszobát, a mellékhelységet, a hűtőt, és felmosni a követ, porszívózni is ideje már, vasalni, főzni, házit írni Lánykával, és a minden nap elvégzendő kisebb házimunkák is ott lesznek….Este pedig előbb elalszom, mint Lánykám.

Úgy tűnik egy darabig nem lesz elővéve egyikük sem. Damit is csak egy ágyba fekvős 5 percre vettem ki és legalább egy nadrágot ráadtam, hogy ne legyen már megint puci. Teloval készítettem pár rossz képet. Ennél többre nem vagyok képes, sem időm, sem energiám nincs hozzá.

/IOS Anarmonia + Dollits D.A.D body/
 
/IOS Anarmonia + Dollits D.A.D body/
 
 /IOS Anarmonia + Dollits D.A.D body/