Elképesztő
dolog történt ma!
Kora
délután csörgött a telefonom. Egy postás hívott, hogy akkor ő most itt áll a
kapunk előtt és meghozta a csomagot.
Meglepődtem, mert hát ugye Damasa buksi szállítását majd csak március 15-től
kezdik meg, a többi csomagom meg már megérkezett…
- Csomag?! Nem várok semmit, a szemeimet már megkaptam
legalább egy hete. – mondtam.
Egy
pillanatnyi döbbent csend támadt, gondolom azóta is emészti a postás ezt az
információt.
-
Megnézné, hogy honnan jött a csomag? – kértem, mert igaz ami igaz, van egy
Angelesque szerint feladott, de azóta sem megkapott wigem, ami a világban
keringve akár ide is találhatott.
-
Koreából. – válaszolta postás.
Pár
pillanat csend után felröhögtem.
- Az
nem lehet, még korai onnan csomagot kapnom!
- Az
segítség, hogy az van ráírva „dollios”?!
Lefagytam.
Úrjézus! Ez Damasa! Ez a kis disznó suttyomban hazajött. De mégis mikor,
hogyan? Jaj, ez túl hirtelen, túl sok!
-
Halló?! Itt van?! – kérdezte a postás.
Ettől
kezdve felváltva vihogtam és beszéltem szerencsétlen fickóval.
- Te jó
ég ez a fejem! - /vihog és bugyborékol/
-
Micsoda?!
- A
fejem…Mindegy. - /vihog/ - Sajnos nem vagyok otthon. /vihog/ Nahát, erre nem
számítottam! /vihog/ Csak négyre tudok leghamarabb hazajutni. /vihog/ /vihog/.
Nahát, de most komolyan! /vihog/ NAHÁT!
-
Tudja, mit?! Letétbe helyezem. Hat után elmehet érte. – mondta végül a fickó, s
reménykedett benne, hogy nem kell ezzel a buggyant nővel személyesen
találkoznia.
Miután
ilyen rendezett és összeszedett mondatokkal lerendeztem a dolgot, megpróbáltam
gyorsan befejezni az aktuális feladatomat.
Aztán
eszembe jutott, hogy talán ránézhetnék IOS oldalára, milyen státuszban van a
rendelésem. Egy hete néztem meg utoljára, aztán úgy döntöttem, én nem kínzom magam
azzal, hogy minden nap a before shipping felírttal szemezek. Na, jókor döntöttem
így, mert február 26.-án feladták Damasa buksiját. Én meg mit sem sejtve erről
robotoltam vagy aludtam vagy jó ég ki tudja mit csináltam.
Végül
így nem kellett végigélnem azt a hihetetlenül elviselhetetlen várakozást, amit
a cél elérése előtt érez az ember. Estel is jóval előbb jött, őt is
születésnapomra vártam és egy jó hónappal előbb érkezett meg. Sőt!
Estel
tavaly március 19-én érkezett, Damasa pedig most március 2.-án! A március úgy
látszik babás hónap lesz nekem.
Damasa,
így hát hazaérkezett, a maga öntörvényű módján, de stílusosan, mert pont ma van
Estel születésnapja!
Damasa,
micsoda belépő! Micsoda belépő! Te aztán tudod, mikor kell színre lépni!
|
Boldog szülinapot Estel! Ezt is bontsd ki! |
|
- Hmm, jóképű. |
|
- Estel, ő Damasa! Damasa, ő Estel! Remélem jól kijöttök majd! |
|
Akkor kezdjünk neki! Csinosítgassuk ki Damasát. |
|
Ha a fény ráesik, ilyen szépen izzik a szeme.
/IOS Anarmonia/ |
|
Nem látszik, de már a szemek is a helyükön vannak. Nagyon keskeny a szemrés.
De ez a mosoly....
/IOS Anarmonia/
|
|
Ahhhhh.....ez a profil!!! Ez a gyengém....
/IOS Anarmonia/
|
/IOS Anarmonia/ |
A hajat kicsit meg kell majd nyírni elől, mert túl hosszú, a szemébe lóg. |
|
Etsel kezébe adtam Damasát. Olyan erősen fogta, hogy alig bírtam kivenni a kezéből.
Hülyén hangzik, de nem engedte,hogy kihajlítsam a kezét, úgy tűnik nagyon tetszik neki Damasa. |
|
Az a tekintet!
- Szeretem, ha a nők a tenyerükön hordoznak. Mit szólsz Estel?! Nem én vagyok a legjobb születésnapi ajándék?! Az ideális férfi. Jóképű és izmos.
- Hm, nem tudom észrevetted-e, de még nincs tested.
- Részletkérdés. Megoldom. |