2014. december 29., hétfő

Merry Christmas


Eljött a karácsony…én pedig idén nem tudtam ünnepi hangulatba kerülni. Az utolsó pillanatig dolgoztam, majd rohangáltam egyik boltból a másikba. Estel ruháját is csak úgy összedobtam, szerencsémre nem volt túl bonyolult szabása.

Estel egy szép nyakláncot kapott a Jézuskától, mert a többi ajándékot már előre odaadtam izgalmamban. Ma anyuhoz is levittük, hogy végre megmutassam neki. Egészen jól elbeszélgettem vele a bjd babákról, ami nagyon jól esett, mert egyedül vagyok ezzel a mániával, a közelemben nincs senki, akivel lehetne egy jót „babázni”.

Egyszóval Estel első karácsonya nálunk szolidan és csendesen telt  (remélem jövőre már lesz társasága, ha már nekem nincs)

 


 
 
 

 




 



 
 

2014. december 15., hétfő

Pulóver és lila felső


Egy hónapig készült ez a fehér pulóver, amit ötször fejtettem fel és varrtam újból össze. Háromszor az ujját, kétszer pedig a nyakát, mert nem tetszett a végeredmény. Ezzel rekordot állítottam fel a béna varrás kategóriában. A kedvem azonban nem ment el a pulóvervarrástól, csak dühös lettem, hogy nem sikerült úgy, ahogy elképzeltem, így már csakazértis addig fogok próbálkozni, amíg nem sikerül.




 **********************************************************************************************
A lila felső hetekig készült, mert egyszerűen nincs időm leülni és varrni. Volt, hogy csak a nyakán és az alján lévő csipkecsíkot tudtam csak rávarrni, mert már futnom is kellett a következő kötelességemhez. Kezdtem kiborulni, hogy minden napom úgy telik, hogy előbb a kötelesség, aztán a szórakozás és így nem maradt aznap már idő az utóbbira (és most is a konyhában kellene mosogatnom, meg anyagot írnom holnapra).

Na de, a nyavalygásból visszatérve ez a szerencsétlen lila felső ráérősen készült el. Az ujját legközelebb kisebbre kell vennem, hátul pedig a patentot arrébb varrnom. (Igen, az én felsőimen hátul van egy kb. 4-5 centis bevágás, hogy Estel fején át tudjam húzni, s ne kelljen levenni.)




 
********************************************************************************
Ahogy pakolásztam Estel cuccait rájöttem, hogy sok mindent varrtam már. Az más kérdés, hogy még nem találtam meg Estel stílusát, a ruhákat kivéve. Csak gyűlik halomba a sok ruhanemű, de minek?! Végül is nem kifejezetten a ruhahiány visz rá a varrásra, mint inkább a kihívás, hogy el tudom-e készíteni. Most az a célom, hogy kidolgozzam a tökéletes szabásmintát, amivel dolgozni tudok, s a sok próbálkozás közben tapasztalatot gyűjtsek. Valószínűleg azért nem tetszik soha a végeredmény, mert magát a készítés folyamatát élvezem, s persze azért is, mert soha nem tökéletes, amit csinálok és ez engem nagyon, de nagyon bosszant!




 
 
 

2014. december 14., vasárnap

Csizma


Szeptember eleje óta szerettem volna Alicetól rendelni, de közben közös rendelési ötlet is született, így gondoltam megvárom azt. A héten kaptam meg az én részem. Nagyon vártam már, de amikor megkaptam szorongani kezdtem, hogy vajon jó lesz-e Estel lábára, mert szegénynek hobbit lába van. Mindkét cipő pont a mérete és szó szerint éppen jó, mert ha csak fél milliméterrel szélesebb, vagy hosszabb lenne a lába, nem tudnám ráadni. Mondjuk elég hülye voltam, mert a farmeres cipőt tuszkoltam nagy erővel a lábára, szegény Estelnek elég fancsali lett az arca, még Lánykám is mondta, hogy nem tetszik a babának. Szorult is rendesen a cipő rajta, aztán két nap múlva, amikor levettem róla rájöttem, hogy…. a cipőfűző nem csak dísz, hanem van vége is, ami a cipőbe volt szorulva Estel lábával együtt.






Folyt. köv.

2014. december 11., csütörtök

Csomagbontás


Ma végre megkaptam a várva várt csomagomat, amelyben napszemüveg, egy csizma és egy hosszúszárú cipő volt Estelnek.

Sebtében készítettem pár képet a napszemüvegről, ami annyira profi, hogy még szemüvegtokot és törlőkendőt is kaptam mellé. /több kép később/
 




2014. december 8., hétfő

Télapó itt járt...


Télapó itt járt és Estelnek is hozott egy kis édességet, és egy csini lila felsőt (na jó, az nem igazi ajándék volt, mert sokat próbáltuk mire elkészült).

 



 

A felsőről készítettem fotókkal illusztrált tutoriált, de sajna Lánykám letörölte őket véletlenül.

2014. november 15., szombat

Fidres Fodros


Tegnap este egyedül maradtam, mert ma volt egy egész napos munkám egy multicég zászlaja alatt és én ahelyett, hogy rákészültem volna (milyen hülyeség ez már eleve, hiszen a főállásomban ezerszer komolyabban kell odatennem magam), előkaptam azt a gigamega csipke bugyit, amit egy turkálóban szereztem csupán és kizárólag az anyaga miatt.
Nekiestem és varrtam egy elbénázott, túl cukormázas fidres fodros szoknyát.

Elégé ki vagyok mára zsigerelve és agyilag leszívva (ezzel a céggel nem szeretnék még egyszer együtt dolgozni), hogy ezt a szörnyedvény ruhadarabot most megosszam és felborzoljam vele minden erre járó eltévedt kóbor lélek idegrendszerét (ha már nekem nem maradt), hogy rémálmot hozzak rájuk.

Valami fura oknál fogva, amikor elkezdtem varrni nagyon tetszett, de mire elkészült valahogy…




A laptopom 37 cm széles….a bugyi meg még így is lelógott róla. A pénztáros alaposan végig is mért, de én csak vigyorogtam, gondoltam, ha benyög valamit, majd azt mondom, nem szeretem, ha szorít a bugyi.
 
Egy póló anyagból kivágtam egy olyan hosszú darabot, mint amilyet hosszú szoknyát szeretnék. Ezen bejelöltem, hogy hol szeretném majd összevarrni. A bugyit felvágtam varrás mentén, miután lefejtettem róla a gumit. Mázlimra az így kapott csíkok pont dupla olyan hosszúak voltak, mint a pólóanyag. A csipkecsíkot végül kettévágtam. A csíkokon varrógéppel, nagy öltéssel átmentem, majd az egyik végén a cérnát csomóra kötöttem, a másik végén pedig az alsó szálat finoman húzva felráncoltam őket. Ráigazítottam a pólóanyagra és varrógéppel, kisebb méretű cikkcakk varrással rögzítettem.



 

 
 


 
 

Ezt követően egy régi, fehér melltartópánt gumijából akkora darabot vágtam, amely Estel derékmérete, plusz ráhagytam egy keveset az összevarráshoz.
A gumit kinyújtva varrtam rá a szoknya derékrészére.
 
 /Itt még olyan szép!/

 
 

Összevarrtam és szépen levagdostam a felesleges anyagrészeket, fonalakat.
 
 

Íme, a végeredmény! /Csak tudnám, miért ráz ki tőle a hideg./
 

 

2014. november 8., szombat

Csak úgy


Miután munkaterápiára fogtam magam a héten, s elég jó sikerült, plusz megint hívtak az átfogó szűrőprogramba, a cikket is sikerült megírnom időben és megint akadt magánbetegem is, megvigasztalódott a lelkem.

A varráshoz is megjött a kedvem, s amíg Lánykám a Grincset nézte (imádom), csak úgy nekilendültem varrogatni, ami magamhoz képest lélegzetelállítóra sikeredet. Észrevettem mostanában, hogy ha nem gondolkodom, akkor tök jó dolgok mennek ki a kezem alól, de ez a munkámra is igaz. Valószínűleg túl sokat parázok, tervezgetek, tötyögök a dolgokon, pedig menne nekem a dolog alapból, ahogy annak idején is ment, mielőtt….
Hagyjuk!

A lényeg, hogy a turiban vett gyerekharisnyából varrtam Estelnek harisnyát. A maradékokból szoktam Lánykám Monster High babáinak varrni, gyakorlásképpen (nagyon durván amorfak és vékonyak). Az eredmény pedig szuper lett, ami megnyugtató, mert hasonló stílusú szettet szeretnék Estelnek is varrni!
 


 

Fürdés


Ma megtisztítottam Estelt, ami időszerű volt, főleg, hogy pár napja csúnya vöröses foltokat találtam rajta miután átöltözettem. Megijedtem, mert nagyon csúnya foltok voltak. A mosogatószeres tisztítás nem jött be, semmit nem szedett le, kétségbeesésemben radírt fogtam. A kitartó radírozástól sokat halványodtak a foltok, de azért nem az igazi még. Egy felületi csiszolás még kellene. Nem tudom mitől színeződött így el Estel, de mivel deréktól lefelé voltak a foltok, valószínűleg egy nadrág okozhatta a gondot.

Ha már „pancsoltunk” készítettem pár képet, mert Estel olyan nagyon szép volt, ahogy ücsörgött a pulton.
 
 
 
 

 
 

 
 

2014. november 3., hétfő

:-((((((((((((((((((


Nagyon nem jól mennek a dolgaim. Komolyan, egy hónapja bármit teszek, mondok vagy írok, az szarul jön ki. Pedig tényleg, de tényleg nincs bennem semmi rossz szándék, mégis mindenből rosszul jövök ki.

El vagyok keseredve. Most egy időre befogom a számat minden formában, főleg önvédelemből, mert csak az erősödik bennem, hogy egy rakat …. vagyok, másrészt mert nem akarok bunkó benyomást kelteni.



2014. november 1., szombat

Happy Halloween!


Végre elkészült a nagy mű!

Sajnos a fotózás, ami megkoronázta volna művemet, csak a szobában történt. Pedig kinéztem a közeli parkban egy nagyon szép kis helyet, fákkal, szép őszi avarral, de olyan vacakul vagyok az antibiotikumtól, hogy jobb nekem most bizonyos helység közelében maradni.

Újból rájöttem, hogy a gépem még véletlenül sem tudja olyan minőségben megörökíteni a látványt, mint amit én látok, a képszerkesztővel pedig csodát csak egy bizonyos szintig lehet tenni.

No de, íme Estel (Dragon Doll Ying Ying) mint szépséges boszi!