2016. január 25., hétfő

Varrás maraton....


Az utóbbi legalább négy évben nem vettem ki szabit saját kedvem szerint. Most azonban úgy éreztem, hogy muszáj kilépnem a folyómederből egy kicsit, jobb az mindenkinek, ha pár napra eltűnők. Egy hét szabit tettem magamévá önző módon. Remélhetőleg sikerül kicsit lenyugodnom, lelassítanom magam.


Szombaton az elkövetkezendő héten rám törő szabadságtól megtáltosodva elővettem a varrógépet.

A varrás nálam úgy megy, hogy vannak „szintek” amelyekről úgy gondolom nem valószínű, hogy valaha meg tudok csinálni, aztán egyszer csak mégis nekiülök és sikerül (vagy nem)! Így voltam most a felsők nyakrészének szegésével. Eddig csak addig jutottam el, hogy visszaszegtem. Most azonban nekiduráltam magam és lesz, ami lesz alapon megpróbáltam rendes pólópasszét rávarrni.
Mit mondjak?!

Teljesen el vagyok ájulva magamtól!





Nem garantálom, hogy legközelebb is sikerül, de most elégedett vagyok! Nem csak a varrás minőségével, hanem az anyagválasztással (puha, mint az álom) is. Pont ilyen színt és csíkozást álmodtam meg Milonak. Nagyon csini benne!

A végén még Lánykám babájára is varrtam egy rucit.
 

Lánykám mesélte Anyósnak, hogy a babáimra szoktam varrni. Anyós nagyon okosan megjegyezte neki, hogy miért nem neki varrok a babák helyett.

Az már eszébe se jut, hogy talán azért, mert most tanulom én is, s talán nem méteres anyagokat kellene elcseszni, ha elszabom. Mellesleg a Moncsicsi jelmezt sem a gólya hozta, hanem én varrtam csecsebecse kezecskéimmel, ahogy a boszorkány szoknyát is. Valóban nem mertem még olyan ruhát varrni Lánykának, amely mindennapi hordásra való, de ez nem jelenti azt, hogy nem is fogok. Valamikor olcsóbb megvenni készen a ruhát, mint megvarrni.

A mostani farsangra nagyon szerettem volna megvarrni az Elsa ruhát, de most meg Lánykám kérte, hogy inkább készen vegyük meg. Pedig tök ügyi lettem volna! Sőt szerintem jobban hasonlított volna a mesében lévő ruhára, mint amit ő kinézett. Hmm...mindegy, pénzben ugyan ott vagyok!


UPDATE
 
Végül, csak én varrtam meg a jelmezt! Amit rendeltem azt durván félreméretezték kinai barátaink, pedig direkt nagyobb méretet vettem, mint ami kellett.
Szóval, én varratm meg és szuper lett!!! Ügyi vagyok!!!












  




2016. január 20., szerda

Wu = Milo, new wig, Damasa hisztije


Damasát ma kiosztottam! Megvámoltak egy olyan csomagot, amelynek nem is szabadott volna feltűnnie. Egyik nap este kivettem Milot (Wu új neve, egyelőre) és ahogy ránéztem Damasára éreztem a rosszallását, hogy nem vele foglalkozom mióta Milo teste megérkezett. Volt is egy olyan futó gondolatom, amikor Damira néztem, hogy na lesz ebből még balhé. Hiába, nagyon féltékeny ha nem ő van a középpontban!

Másnap jött a hír a vámolásról. A végén annyit fizettem Milo hajáért, hogy jobb bele sem gondolni.

Ma aztán alaposan leszúrtam Őfelségét. Mégis milyen dolog hisztiből keresztbe tenni nekem?! Látni kellene, ahogy ott ül most az ágytámlának dőlve, ölébe ejtett, tenyérrel felfelé álló kézzel, magába roskadva. Most azt hiszi, kiesett a narancsos kosárból!



Hadd higgye! Nem árt ha magába száll a kis disznó!

Milonak nagyon jól áll az új paróka! Kicsit lufibb hozzá a feje,mint a céges modellnek, de aranyos vele. Szerencsére egyáltalán nincs zöldes beütése, ami a képeken látszik, sőt a valóságban inkább sötétszőkének tűnik. Jól megtestesíti azt a jó kisfiús stílust, amelyet el akartam érni. A nagyon rövid hossza még szokatlan, de nem zavarja a szemem, cseréért kiáltva.  





 


2016. január 10., vasárnap

Szombati lázadás


Tegnap reggelre betelt nálam a pohár, hogy napok óta nem csinálhatom azt, amit igazán szeretnék. Úgy döntöttem, nem érdekel semmi és senki én bizony leülök varrni, szabni, babázni, tojok a házimunkára, a plusz munkámra.

Gyereket beültettem a számítógép elé, ami nálunk ritka alkalom, így teljesen el volt varázsolva a lehetőségtől. Az egyik osztálytársával játszott valami virtuális állatvilágban.


Persze képtelenség lett volna mással nem foglalkozni, úgyhogy azért mostam négy adagot, meg teregettem is és babáztam is Lánykámmal, de nem panaszkodom, mert tényleg az idő nagy részében nyugiban csinálhattam amit szerettem volna.


Először is készítettem egy felső szabásmintát Wunak, majd megvarrtam a felsőt. Tudtam, hogy kicsi az esélye, hogy egyből stimmeljen, de nem is lett olyan rossz. Sajnos már a szabáskor belevágtam véletlenül, szóval mindenképpen varranom kellett egy másodikat is. Talán a vállrészét még egy picit lehetne csökkenteni….de így is szupi lett. Valami mintaféle kellene rá.....

 
 
A nap vége felé, még Estelnek is próbáltam egy nadrágot varrni, illetve olyan szabásmintát készíteni, amellyel nem rugalmas anyagból is sikerül a dolog. Még nem az igazi, túlságosan feszül a fenekén.

Este aztán mindent elpakoltam és jólesően nyugtáztam, hogy ez egy szuper nap volt.

Alig várom már,hogy legyen egy hasonló!


2016. január 2., szombat

2015 Karácsony

Némiképp megkésve, de a karácsonyról is teszek fel képeket, mert egészen jól elfotózgattam Damasát és Estelt. Wu még csak egy szomorú kis kopasz fejecske volt, így őt nem vontam be a vidámságba, hagytam hadd várja a testét, mert ekkora ő már tudta, hogy feladták.

Idén sikerült végre egy álomszép műfenyőt venni, így megszabadultunk az ilyenkor megszokottá vált fenyőgyilkoságtól. Tudom, egyébként is kivágják őket és egyébként is ezért nevelgetik őket, de én akkor sem szeretnék ebben részt venni! Szeretem annyira a fákat (is), hogy ne egy haldokló fenyőfát díszitsek fel a szeretet ünnepén. Mindegy hagyjuk!

Damasa kezesbárány volt, ami nem meglepő mert egy csinos lányt markolászhatott és ölelgethetett. Bezzeg, amikor egyedül szerettem volna fotózni, minden baja volt, eldölt, lecsapta a fejét, igaán undok volt. Estel a megszokott kellemes, engedelmes formáját hozta, szépen megcsinált mindent amit kértem tőle.

2015-ben már ketten álltak a fa alatt
/DDoll Ying Ying, IOS Anarmonia head + Dollits D.A.D body/



Amikor megtudták, hogy Wu végre megtestesül.
Estel boldog volt, Dami meg attól, hogy emiatt ölelgetik.

Dami persze, hogy visszaélt a helyzettel!
Érdekes, hogy csak lepakoltam őket a fa
alatti fényképezés után és még akkor is így maradtak.




Szépek együtt, na!

Telos kép, nem valami jó, de imádom!
/IOS Anarmonia/
 A fotózáshoz abszolut béna vagyok, ez most már végleg eldőlt. Annyira szép volt az összhatás és a látvány, de képtelen voltam egy normális képet készíteni. Tudom, hogy az optikák mindig kicsit másképp adják vissza a képet,mint amit az emberi szem lát, de így meg nem tetszett amit készítettem. A fény is tré volt. Vakuval kisült képeket tudta csinálni, anélkül meg sárgát...Teloval is próbálkoztam, de az még rosszabb képeket készít. Be kell látni, hogy nem a fényképezés lesz az erős oldalam ebben a hobbiban.

Itt már hárman, de karácsony után. Szegény Wutól ezúton is elnézést kérek,
amiért ezt a képet közzétettem. Szegénykém, annyira szét van csúszva rajta.

2016. január 1., péntek

B.U.É.K


Boldog, babaesőben (és emiatt pénz esőben), egészségben, vidámságban gazdag új évet kívánok mindenkinek!

Szépen indult az új év, mert mikor felkeltem szépségesen esett a hó! Délutánra már egész szép mennyiség lehullott, és ami dupla öröm, hogy vidéken vagyunk nem Pesten, ahol két perc alatt vagy összetapossák vagy eleve megolvad vagy lesózzák.



 

Évértékelés

Több szempontból is értékelhetném az előzőévet, de legtöbbjük vagy unalmas lenne vagy lehangoló, szóval maradjunk – a blog témáját tekintve – a babáknál.

Az év eleje izgalmasan kezdődött, mert 2014 utolsó napján megrendeltem Dami buksiját, s azt vártam. Dami jellemét jól tükrözve, sunyin érkezett haza, egyáltalán nem számítottam rá (nagyon szerencsés vagyok ezen a téren minden baba, test, fej, rekord gyorsasággal érkezett meg hozzám). Addigra már várta a haja és a szeme, kezdettől fogva tudtam milyen összképet szeretnék megvalósítani. Mire lenyugodtam a nagy boldogságból, jött a következő izgalom, mert újra elérhetővé vált az a test, ami nálam az első helyen állt esztétikailag. Innentől kezdve mindenre elszánt pénzgyűjtés következett. Damasa igen csak kivette a részét a test megszerzésében. Először is miután megkértem, napfogyatkozás alkalmából, hogy tegyen valamit a test elérhetősége érdekében, pár nap múlva valóban újra elérhetővé vált. Aztán a szemére vetettem, hogy ennél több segítség kell, mert ki is kellene fizetni a kisebb vagyont, így holdfogyatkozás alkalmából kaptam egy lektorálási munkát, amiből szép kis summa folyt be. Damasának így lett teste. A test csodaszép volt, a nyakilleszkedés kevésbé.

A nyári időszak kevésbé volt érdekes babázás szempontból, ebben az időszakban nagyon megviselt a meleg, eltörtem egy csontot a lábfejemben, már a szabadság első napján, az egy éve várt balatoni vizibiciklizés is ugrott a széthullom félben lévő senkinek nem kellő vizibiciklin, és a párkapcsolatommal kapcsolatban is számos nem túl pozitív felismerésre jutottam. Ami említésre méltó, az a Tihanyi Babamúzeum, ahova elszántan felbicegtem, majd vissza.
Próbáltam Damasára ruhát találni, s egy szabásmintát is készítettem a számára, így varrtam neki egy felsőt addig is. Damasa végül Alicetól kapott nadrágot és csizmát szépséges lábaira. A megrendelt ruhák jók lettek, a cipő is. Alicetól ezek szerint érdemes rendelni, méretben jók.

Az őszi időszak alatt sikerült egy szép szívritmuszavart produkálnom, amíg Lánykám őszszüneten volt vidéken. Ekkor tettem egy ígéretet, hogy nem lesz több új babám, mást nem tudtam felajánlani a sorsnak, hogy megmaradjak. A béta blokkolót azóta is szedem és rágom megadóan a napi két magnézium tablettát, néha egy kis káliummal megfejelve, de összességében jól vagyok, néha vannak csak kis rosszulléteim. El kell fogadnom, hogy lassan 40 leszek, tetszik, nem tetszik, öregszik vagy sem a lelkem, a testem akkor is romlásnak indult.  Ebben az időszakban nem jutott semmi pénz babás dologra, s úgy tűnt nemcsak a testem, de az egész világ körülöttem széthullómban van. Belépett életünkbe a migráns probléma, a lakásban penészt találtam az sarokban, amitől irtózóm, kaptunk Lánykámmal egy enyhe szénmonoxid-mérgezést, ami miatt gázszerelő, kéményes jött-ment és vitte a pénzem. Rohangáltam - a jelek szerint nem működő - vagyonért vette szénmonoxid mérővel, a garancia miatt, aztán szaladgáltam két másik újért. S mind eközben dolgozni, gyereket nevelni-ellátni-tanítani, a háztartást vinni, mint valami átkozott mókuskerék, darálni a napokat, s állandó vitámban állni Lazaapával, aki szerint én fújom fel a dolgokat, aki szerint nincs semmi probléma minden jó úgy ahogy van. Aki nem tesz semmit, ha gond van, de mint egy átkozott betonfal mindig elém áll, ha én szeretnék intézkedni helyette is. Annyira de annyira belefáradtam az életembe decemberre, hogy arra sem láttam reményt, hogy Wunak valaha testet szerezzek. Már az is megfordult a fejemben, hogy eladom az egész bagázst és befejezem. Aztán a sors helyrefésülte az idegeimet. A kinézett testet valaki feldobta minipiacra és aktív agymunka után úgy döntöttem lesz, ami lesz én megszerzem. Pénzügyileg nullán álltam, ezért életemben először megkértem Hugit, hogy kölcsönözzön nekem a köv fizetésig. Gyakorlatilag nekik köszönhetem, hogy karácsonyra egy új test tulajdonosa lettem. Két ünnep között meg is kaptam, s tényleg olyan volt, mintha karácsonyra kaptam volt. Teljesen jó lett a test, ami dupla öröm, mert Dami után nincsenek jó élményeim a hibridellésről.

Annyira, de annyira szépek együtt hárman!

Úgy tűnik, babázás szempontjából nekem szerencsés időszak a február,-március és a decemberi időszak. Sőt, ha jobban megvizsgálom az elmúlt két évet, akkor úgy tűnik minden tervemet, előbb tudtam megvalósítani, s legtöbbször ez még csak nem is rajtam múlt.

Remélem ez a tendencia 2016-ban is folytatódik! A következő évet főleg Wunak fogom szentelni és a többiek szépítgetésének.



Boldog Új Évet!