Fidres Fodros

Tegnap este egyedül maradtam, mert ma volt egy egész napos munkám egy multicég zászlaja alatt és én ahelyett, hogy rákészültem volna (milyen hülyeség ez már eleve, hiszen a főállásomban ezerszer komolyabban kell odatennem magam), előkaptam azt a gigamega csipke bugyit, amit egy turkálóban szereztem csupán és kizárólag az anyaga miatt.

Nekiestem és varrtam egy elbénázott, túl cukormázas fidres fodros szoknyát.

Elégé ki vagyok mára zsigerelve és agyilag leszívva (ezzel a céggel nem szeretnék még egyszer együtt dolgozni), hogy ezt a szörnyedvény ruhadarabot most megosszam és felborzoljam vele minden erre járó eltévedt kóbor lélek idegrendszerét (ha már nekem nem maradt), hogy rémálmot hozzak rájuk.

Valami fura oknál fogva, amikor elkezdtem varrni nagyon tetszett, de mire elkészült valahogy…

A laptopom 37 cm széles….a bugyi meg még így is lelógott róla. A pénztáros alaposan végig is mért, de én csak vigyorogtam, gondoltam, ha benyög valamit, majd azt mondom, nem szeretem, ha szorít a bugyi.

 

Egy póló anyagból kivágtam egy olyan hosszú darabot, mint amilyet hosszú szoknyát szeretnék. Ezen bejelöltem, hogy hol szeretném majd összevarrni. A bugyit felvágtam varrás mentén, miután lefejtettem róla a gumit. Mázlimra az így kapott csíkok pont dupla olyan hosszúak voltak, mint a pólóanyag. A csipkecsíkot végül kettévágtam. A csíkokon varrógéppel, nagy öltéssel átmentem, majd az egyik végén a cérnát csomóra kötöttem, a másik végén pedig az alsó szálat finoman húzva felráncoltam őket. Ráigazítottam a pólóanyagra és varrógéppel, kisebb méretű cikkcakk varrással rögzítettem.

 

 

 

 

 

Ezt követően egy régi, fehér melltartópánt gumijából akkora darabot vágtam, amely Estel derékmérete, plusz ráhagytam egy keveset az összevarráshoz.

A gumit kinyújtva varrtam rá a szoknya derékrészére.

 

 /Itt még olyan szép!/

 

 

Összevarrtam és szépen levagdostam a felesleges anyagrészeket, fonalakat.

 

 

Íme, a végeredmény! /Csak tudnám, miért ráz ki tőle a hideg./