Pulóver és lila felső

Egy hónapig készült ez a fehér pulóver, amit ötször fejtettem fel és varrtam újból össze. Háromszor az ujját, kétszer pedig a nyakát, mert nem tetszett a végeredmény. Ezzel rekordot állítottam fel a béna varrás kategóriában. A kedvem azonban nem ment el a pulóvervarrástól, csak dühös lettem, hogy nem sikerült úgy, ahogy elképzeltem, így már csakazértis addig fogok próbálkozni, amíg nem sikerül.

 **********************************************************************************************

A lila felső hetekig készült, mert egyszerűen nincs időm leülni és varrni. Volt, hogy csak a nyakán és az alján lévő csipkecsíkot tudtam csak rávarrni, mert már futnom is kellett a következő kötelességemhez. Kezdtem kiborulni, hogy minden napom úgy telik, hogy előbb a kötelesség, aztán a szórakozás és így nem maradt aznap már idő az utóbbira (és most is a konyhában kellene mosogatnom, meg anyagot írnom holnapra).

Na de, a nyavalygásból visszatérve ez a szerencsétlen lila felső ráérősen készült el. Az ujját legközelebb kisebbre kell vennem, hátul pedig a patentot arrébb varrnom. (Igen, az én felsőimen hátul van egy kb. 4-5 centis bevágás, hogy Estel fején át tudjam húzni, s ne kelljen levenni.)

 

********************************************************************************

Ahogy pakolásztam Estel cuccait rájöttem, hogy sok mindent varrtam már. Az más kérdés, hogy még nem találtam meg Estel stílusát, a ruhákat kivéve. Csak gyűlik halomba a sok ruhanemű, de minek?! Végül is nem kifejezetten a ruhahiány visz rá a varrásra, mint inkább a kihívás, hogy el tudom-e készíteni. Most az a célom, hogy kidolgozzam a tökéletes szabásmintát, amivel dolgozni tudok, s a sok próbálkozás közben tapasztalatot gyűjtsek. Valószínűleg azért nem tetszik soha a végeredmény, mert magát a készítés folyamatát élvezem, s persze azért is, mert soha nem tökéletes, amit csinálok és ez engem nagyon, de nagyon bosszant!