Sajnos
barátaim nincsenek (ez már önmagában kórjelző), ezért fogalmam sincs, hogyan
viszonyulnának a bjd témához. Egy biztos, a családtagok között éles kontraszt
látható. Anyósom rühelli a babát, szerinte a gyerekem azért nem érzi, hogy
szeretem, mert egyfolytában a babával foglalkozom. Ez már azért is nevetséges,
mert pl. az elmúlt hetekben gyakorlatilag kézbe sem vettem, mert nem volt rá
időm. Lazaapát is piszkálja a baba, de ő nagyrészt csak érezteti a rosszallását,
néha enged meg csak magának pár beszólást. Nem is értem miért én vagyok az
elmebeteg a családban, meg a pénzköltő, amikor ő többhavi fizumnak megfelelő
összeget áldoz egyetlen trófeára. De biztos igaza van, mert ő „élményt vesz” (az ölés élményét) ennyi pénzért, én meg
ennek töredékéért csak egy „hülyeséget”. Lányom féltékeny és tökéletesen ki is
használja a babát arra, hogy sajnáltassa magát. Anyósnak előadott „anya jobban
szereti a babát, mert csak vele foglalkozik.” – mondata mindent vitt hétvégén.
Rohadt rosszul esett, mert egyáltalán nem igaz. Egyszerűen nem értem, hogy mi a
baj azzal, hogy találtam valamit, amit kikapcsol, ami után könnyebbnek érzem
magam. Miért baj, ha varrogatok, vagy fotózok, vagy cipőcskét gyártok? Nem
mástól veszem el az időt emiatt, a fene egye meg. Még soha nem hangzott el
olyan, hogy „bocsi kicsim, de anya most babázik.”, soha nem hanyagoltam el
miatta a munkámat vagy a háztartást. Miért kellene nekem glédában állnom a nap
24 órájában?! Miért ne lehetne pár óra csak az enyém?! Ki vagyok borulva!
Kissé
el vagyok most keseredve. Estel felé is vegyesek az érzelmeim. Nem is szeretnék
egy újabb babát, már így is komplett hülyének néznek itthon.
A pokolba
ezzel a bjd-vel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése