Damasa /head/ arrived home

Elképesztő dolog történt ma!

Kora délután csörgött a telefonom. Egy postás hívott, hogy akkor ő most itt áll a kapunk előtt és meghozta a csomagot.

Meglepődtem, mert hát ugye Damasa buksi szállítását majd csak március 15-től kezdik meg, a többi csomagom meg már megérkezett…

 - Csomag?! Nem várok semmit, a szemeimet már megkaptam legalább egy hete. – mondtam.

Egy pillanatnyi döbbent csend támadt, gondolom azóta is emészti a postás ezt az információt.

- Megnézné, hogy honnan jött a csomag? – kértem, mert igaz ami igaz, van egy Angelesque szerint feladott, de azóta sem megkapott wigem, ami a világban keringve akár ide is találhatott.

- Koreából. – válaszolta postás.

Pár pillanat csend után felröhögtem.

- Az nem lehet, még korai onnan csomagot kapnom!

- Az segítség, hogy az van ráírva „dollios”?!

Lefagytam. Úrjézus! Ez Damasa! Ez a kis disznó suttyomban hazajött. De mégis mikor, hogyan? Jaj, ez túl hirtelen, túl sok!

- Halló?! Itt van?! – kérdezte a postás.

Ettől kezdve felváltva vihogtam és beszéltem szerencsétlen fickóval.

- Te jó ég ez a fejem! - /vihog és bugyborékol/

- Micsoda?!

- A fejem…Mindegy. - /vihog/ - Sajnos nem vagyok otthon. /vihog/ Nahát, erre nem számítottam! /vihog/ Csak négyre tudok leghamarabb hazajutni. /vihog/ /vihog/. Nahát, de most komolyan! /vihog/ NAHÁT!

- Tudja, mit?! Letétbe helyezem. Hat után elmehet érte. – mondta végül a fickó, s reménykedett benne, hogy nem kell ezzel a buggyant nővel személyesen találkoznia.

Miután ilyen rendezett és összeszedett mondatokkal lerendeztem a dolgot, megpróbáltam gyorsan befejezni az aktuális feladatomat.

Aztán eszembe jutott, hogy talán ránézhetnék IOS oldalára, milyen státuszban van a rendelésem. Egy hete néztem meg utoljára, aztán úgy döntöttem, én nem kínzom magam azzal, hogy minden nap a before shipping felírttal szemezek. Na, jókor döntöttem így, mert február 26.-án feladták Damasa buksiját. Én meg mit sem sejtve erről robotoltam vagy aludtam vagy jó ég ki tudja mit csináltam.

Végül így nem kellett végigélnem azt a hihetetlenül elviselhetetlen várakozást, amit a cél elérése előtt érez az ember. Estel is jóval előbb jött, őt is születésnapomra vártam és egy jó hónappal előbb érkezett meg. Sőt!

Estel tavaly március 19-én érkezett, Damasa pedig most március 2.-án! A március úgy látszik babás hónap lesz nekem.

Damasa, így hát hazaérkezett, a maga öntörvényű módján, de stílusosan, mert pont ma van Estel születésnapja!

 Damasa, micsoda belépő! Micsoda belépő! Te aztán tudod, mikor kell színre lépni!

Boldog szülinapot Estel! Ezt is bontsd ki!

- Hmm, jóképű.

- Estel, ő Damasa! Damasa, ő Estel! Remélem jól kijöttök majd!

Akkor kezdjünk neki! Csinosítgassuk ki Damasát.

Ha a fény ráesik, ilyen szépen izzik a szeme.
/IOS Anarmonia/

Nem látszik, de már a szemek is a helyükön vannak. Nagyon keskeny a szemrés.
De ez a mosoly....
/IOS Anarmonia/

 

Ahhhhh.....ez a profil!!! Ez a gyengém....
/IOS Anarmonia/

/IOS Anarmonia/

A hajat kicsit meg kell majd nyírni elől, mert túl hosszú, a szemébe lóg.

Etsel kezébe adtam Damasát. Olyan erősen fogta, hogy alig bírtam kivenni a kezéből.
Hülyén hangzik, de nem engedte,hogy kihajlítsam a kezét, úgy tűnik nagyon tetszik neki Damasa. 

Az a tekintet!

 - Szeretem, ha a nők a tenyerükön hordoznak. Mit szólsz Estel?! Nem én vagyok a legjobb születésnapi ajándék?! Az ideális férfi. Jóképű és izmos.
- Hm, nem tudom észrevetted-e, de még nincs tested.
- Részletkérdés. Megoldom.