:-(((((((((((((((((((((((((((((

Anyukám infarktust kapott!
Kórházban van, de nem tudjuk még, hogy mennyire súlyos vagy hogy hogyan tovább.

El vagyok keseredve és dühös vagyok. Hétfőn éjjel lett rosszul, hányt és nagyon fájt a mellkasa és a háta, szédült. De nem szólt senkinek.!!! Csütörtökön beszéltem vele telefonon, azt mondta, hogy hányt és gyenge, egész nap fekszik, mert rosszat evett. Kértem menjen el orvoshoz. Kiabálni kezdett velem, hogy hagyjam békén. Este Tesó is felhívta és kérte ő is, neki megígérte, hogy másnap elmegy dokihoz. Péneken reggel 8 után Anyu felhívott, hogy ma bemegy az orvoshoz, a hangján hallottam, hogy nagy gáz van. Kérte, hogy ne hívjuk, majd ő fog. Délután még mindig nem hallottunk róla. Körbetelefonáltam mindenkit és mindent amit lehetett. A szomszéd néni azt modta, hogy 11 órakor átment hozzá és szólt, hogy most indul az orvoshoz, biciklivel ment. Felhívtam a rendelést azt mondták nem járt ott. Felhívtam a legközelebbi kórházat, oda sem vitték be. Felhívtam újból a házi orvost a rendlés után fél órával, ez délután 4 körül volt, nem látták Anyut. Kiderült Tesó párja pont hazajött külföldről és arra ment, így személyesen ment el a rendelésre és kérdezősködött. Felhívtam hát őt. Azt mondta, Anyu biciklije ott van a rendelő előtt lelakatolva, elment a házához ott sem volt, minden nyitva. Ezek után felhívtam a mentőket. Ők mondták, hogy Anyut elvitték még 11 körül Szolnokra a kórházba, mert infarktusa van. Aznap már nem tudtam levonatozni oda, de ma lementem, de tök hülye vagyok és pár dolgot nem vittem neki.

Össze vagyok zavarodva, szét vagyok csúszva, pedig nekem kellene most kézben tartani mindent. Pesten élek, Szolnokra járok anyuhoz, és vidékre kellene lemennem etetni a kutyákat, a házra ránézni. Pont két hét szabira jöttem volna hétfőtől, de utána mi lesz?

Mi lesz az Anyukámmal?!


UPDATE
2018.07.24.

Anyu végre otthon van! Nagy az öröm és egyben sok az aggódás. Az első héten kórházban volt. Ingáztam Szolnok, Budapest és Anyu háza között. Nagyon kimerítő volt, főleg hogy össze kellett barátkoznom Anyu nagyobbik kutyájával, hogy benegedjen a házba. Szó szerint libabőrős voltam eleinte a közelébe, mert hatalmas nagy kutya, de annyi kutyakekszet dobáltam neki, hogy azóta is folyik a nyála, ha csak rám gondol. Az utazást végül megszoktam és nagyrészt hiperálomban töltöttem, mint Ripley és társai az Alienben. Második héten Anyu már otthon volt, leköltöztem hozzá, és megcsináltam mindent amit csak tudtam. Fűvet nyírtam, kapáltam, gereblyéztem, gyümölcsöt szedtem, szőlőt metszettem, bevásároltam, mostam, főztem......Szereztem pár vízhólyagot, sebet és többféle csípést is. Viszont cserébe koszos kézzel, szomjasan, kifáradva közvetlenül a fáról ehettem édes, sárgahúsú őszibarackot, amelynek a leve egészen a könyökömig folyt, majd lecsurgott a homokos talajtól merő koszos lábamra. Igazi időutazás volt a gyerekkoromba, amikor Szilvivel a nagypapámnál nyaraltunk és ilyen mocskosan, de boldogan ettük a barackot a fáról.

Ezen a héten muszáj volt visszajönnöm dolgozni. Félek Anyut egyedül hagyni, de tudom, hogy muszáj is, mert vissza kell szoknia a kevésbé megerőltető hétköznapokban, az orvos is mondta. Csütörtökön elvileg eljövök egy napra szabira, lemegyek hozzá, majd este vissza. Sok teher és nyomás volt rajtam az elmúlt két hétben, de most egy kicsit jobban érzem magam, s ebben sokat segítenek a BJD babáim is, mert olyanok mint egy mély, friss lélegzet a gondok között. Damasát levittük Anyuhoz (ő a kedvence), hogy kicsit felvidítsuk vele. Örült neki. Az utolső két napban pedig levittem a face-up készítéshez szükséges felszerelésemet és kifestettem Mezsát. Végre kedvemre fújhattam a lakkot a szabadban. Elégé más, mint egy dobozban fújkálni!