2015. augusztus 18., kedd

Jegesmaci mamusz


Tettem egy első, de nagy lépést az önállóság felé, amit sok apró fog követni, több éven keresztül!  DE!! Nagyon boldog vagyok! Bár szó mi szó, kicsit előbb is eszembe juthatott volna a dolog…na, de ami késik nem múlik!

Emiatt az elmúlt hetekben eléggé elfoglalt voltam, szegény babáimra már nem is nagyon maradt idő, pedig nagyon hiányoztak. Egy-egy estébe nyúló munka alatt egyiket, másikat magam mellé ültettem. Elképesztő, hogy mennyire képesek hatni az emberre. Elmondhatatlanul jó érzés őket nézegetni egy nehéz nap után, olyanok, mint a friss szellő.

Szombaton volt végre időm befejezni a jegesmaci mamuszt, amit még előző hónapban kezdtem el. Próbáltam mosható változatot létrehozni, így a belső filcbélést textilragasztóval rögzítettem és minden mást varrtam és/vagy ragasztottam. A szemeket damillal csomóztam a helyükre, a csomóra kellene egy kis ragasztót kennem, hogy ne csússzon még véletlenül sem szét.

Tök cuki lett!

 
 
 
 

A talp rész
 
Aztán jött a felismerés, hogy megint készítettem valamit, de minek?!
(azért mert boldogság volt megcsinálni)






Már van egy nyuszis mamusz, a jegesmacisat azért készítettem, mert kihívás volt jobban, tartósabban elkészíteni, de most, hogy pontot tettem az ügy végére már a következő ötleten jár az eszem.  /békásat szeretnék, hehe/



Ui. és nem túl vidám
Már megint rángatja, kínozza az a hülye kurva a kisgyereket a Nagymezőben! Komolyan, ha egyszer utolérem szétverem a fejét. Az a bazi nagy szerencséje, hogy nem hagyhatom egyedül a lakásban a gyereket, múltkor meg, amikor egyedül voltam, mire leértem, eltűntek a Weiner Leóban.


UPDATE
2015.08.24.

Hosszas rágódás és szívfájdalom után, elhatároztam, hogy eladom szegény macis mamuszt. Cuki és imádom, de csak a dobozban heverne, használatlanul. Féltem feltenni a minipiacra, mert nem hittem, hogy bárkinek is kellene, de ahogy felkerült, egyből jelentkezett valaki, hogy elvinné. Végül 30 percen belül le is beszéltük a részleteket, méreteket és el is vitték. Nagyon boldog voltam, bár kicsit félek is, hogy használva milyen rejtett hibák jönnek majd elő. Nem eladásra szántam, de ettől függetlenül próbáltam precíz munkát végezni. A cél az volt, hogy egy olyan mamuszt tudjak készíteni, amelyik legalább egy gyengéd kézi mosást kibír. Remélem nem lesz vele semmi gond és élőben is tetszeni fog a vevőnek.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése