2015. december 11., péntek

Elmennék innen...


Nagyon rossz lehettem mostanában…vagy legalább is az előző életemben.

Napok óta fontolgatom, hogy eladom Damasát és esetleg Estelt is. Nincs rájuk időm. Egész nap rohanok a munka, háztartás, gyerek háromszögben, mindig el vagyok maradva valamivel, s ha épp végére érnék valaminek, akkor már jön is a következő probléma, ügyintézés, tanulás, s a folyamatos betegségek. Kilenckor bedőlők a gyerekkel az ágyba és reménykedem, hogy legalább az éjszakát végig tudom aludni.

Szegény Damasa jobb helyet érdemelne. Meg aztán el is megy a kedvem a babázástól. Ha nyíltan foglalkozom velük, akkor igen csak szemétkedő és lenéző beszólásokat kapok Lazaapától. Ezért próbálok sutyiban babázni, ami eleve nonszensz. Ma sem sikerült időben eltennem az asztalról Damit, s Lazaapa meglátta. Mire megfordultam egy csomag tökmagot tett az ölébe, majd odavetette; „Egyen egy kis tökmagot, attól majd feláll neked a farka.”

Az egyetlen, amit éreztem a döbbeneten kívül, az a szégyen. Rohadtul megszégyenítve éreztem magam, holott nem nekem kellett volna ezt éreznem egy ilyen ocsmány és durva mondat után. Mégis én voltam, aki meglapulva gyorsan eltette a fiók mélyére, a kevéske boldogságot.

 
Úgy elmennék innen messze! Nagyon, nagyon messze…..

2 megjegyzés:

  1. :(
    Lazaapa melyik hobbiját áldozza fel anyáért?

    VálaszTörlés
  2. Úristen, ez nagyon durva! :(
    Ne foglalkozz másokkal, igenis jár neked, hogy a hobbiddal foglalkozz, ami örömet okoz neked! Nem kell kiérdemelned, ne stresszeld magad rajta, ha a többi feladat nem 600%-osan van elvégezve. Tudom, mondani könnyű, de nyugodtan ülj le babázni, amikor úgy érzed szükséged van rá. Ha nem tudod magad feltölteni, az a környezetednek is rossz lesz, mert csak az tud másokra figyelni és másoknak adni, akinek "van miből".
    Nem akarok beleokoskodni, mert a párom előtt én sem szívesen babázok, pláne a fiú babáimmal. Mondjuk azt nem értem, hogy ezt miért érti félre mindenki és miért kéne szégyellnünk magunkat, mert egy fiú baba öltöztetésében, ruháinak kitalálásában leljük örömünket...

    VálaszTörlés