Az
utóbbi legalább négy évben nem vettem ki szabit saját kedvem
szerint. Most azonban úgy éreztem, hogy muszáj kilépnem a
folyómederből egy kicsit, jobb az mindenkinek, ha pár napra
eltűnők. Egy hét szabit tettem magamévá önző módon.
Remélhetőleg sikerül kicsit lenyugodnom, lelassítanom magam.
A varrás nálam úgy megy, hogy vannak „szintek” amelyekről úgy gondolom nem valószínű, hogy valaha meg tudok csinálni, aztán egyszer csak mégis nekiülök és sikerül (vagy nem)! Így voltam most a felsők nyakrészének szegésével. Eddig csak addig jutottam el, hogy visszaszegtem. Most azonban nekiduráltam magam és lesz, ami lesz alapon megpróbáltam rendes pólópasszét rávarrni.
Mit mondjak?!
Teljesen el vagyok ájulva magamtól!
Szombaton
az elkövetkezendő héten rám törő szabadságtól megtáltosodva
elővettem a varrógépet.
A varrás nálam úgy megy, hogy vannak „szintek” amelyekről úgy gondolom nem valószínű, hogy valaha meg tudok csinálni, aztán egyszer csak mégis nekiülök és sikerül (vagy nem)! Így voltam most a felsők nyakrészének szegésével. Eddig csak addig jutottam el, hogy visszaszegtem. Most azonban nekiduráltam magam és lesz, ami lesz alapon megpróbáltam rendes pólópasszét rávarrni.
Mit mondjak?!
Teljesen el vagyok ájulva magamtól!
Nem
garantálom, hogy legközelebb is sikerül, de most elégedett
vagyok! Nem csak a varrás minőségével, hanem az anyagválasztással
(puha, mint az álom) is. Pont ilyen színt és csíkozást álmodtam
meg Milonak. Nagyon csini benne!
A
végén még Lánykám babájára is varrtam egy rucit.
Lánykám mesélte Anyósnak, hogy a babáimra szoktam varrni. Anyós nagyon okosan megjegyezte neki, hogy miért nem neki varrok a babák helyett.
Az már eszébe se jut, hogy talán azért, mert most tanulom én is, s talán nem méteres anyagokat kellene elcseszni, ha elszabom. Mellesleg a Moncsicsi jelmezt sem a gólya hozta, hanem én varrtam csecsebecse kezecskéimmel, ahogy a boszorkány szoknyát is. Valóban nem mertem még olyan ruhát varrni Lánykának, amely mindennapi hordásra való, de ez nem jelenti azt, hogy nem is fogok. Valamikor olcsóbb megvenni készen a ruhát, mint megvarrni.
A mostani farsangra nagyon szerettem volna megvarrni az Elsa ruhát, de most meg Lánykám kérte, hogy inkább készen vegyük meg. Pedig tök ügyi lettem volna! Sőt szerintem jobban hasonlított volna a mesében lévő ruhára, mint amit ő kinézett. Hmm...mindegy, pénzben ugyan ott vagyok!
UPDATE
Végül, csak én varrtam meg a jelmezt! Amit rendeltem azt durván félreméretezték kinai barátaink, pedig direkt nagyobb méretet vettem, mint ami kellett.
Szóval, én varratm meg és szuper lett!!! Ügyi vagyok!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése