Nem volt szerencsém, mert a szabi első napján eltörtem egy pici csontot a lábamban. Mondjuk nem zavartattam magam, mert elvittem Lánykámat strandra, meg a nyaralás is ki volt már fizetve, a babamúzeum pedig igazán megérte azt a sok bicegést. Az idő a nyaralás első napjától kezdve rossz volt, egyáltalán nem tudtunk lemenni a strandra, csak mászkáltunk, ha épp nem esett az eső.
A
Babamúzeum elképesztően szuper! Már tavaly is szerettem volna megnézni, de
akkor valahogy elmaradt, inkább a parton barnultunk meg a habokban
lubickoltunk. Most viszont vacak idő volt, egyszer sem tudtunk lemenni a
strandra, így aztán inkább barangoltunk. Még a bicegést is vállaltam, csakhogy
megnézzem!
Egy
sereg régi baba, kiegészítő, pár fajáték és plüss kedvenc volt összezsúfolva egy
ízlésesen megalkotott helyen. Varázslatos volt! Volt szerencsém gyakorlatilag
egyedül bent lenni, így nem zavart senki. A babák kicsit ijesztőek voltak, mai szemmel,
furcsa arcukkal, nyitott szájacskájukkal. Igazi időutazás volt. Szinte láttam,
ahogy készítik ezeket a törékeny holmikat, ahogy a korabeli varrónők lábbal hajtós
varrógéppel varrják a finom ruhácskákat. Aztán a kislány arcokat, akik
megkapták ezeket a drága babákat, mert egy időben bizony nem volt olyan
természetes játék babát kapni. Szinte láttam magam előtt, ahogy a kis
babakocsiban tologatják a gyerekek a babákat vagy húzzák maguk után a kerekekre
szerelt falovacskát.
Kár,
hogy nem lehetett legalább egy ilyen babát megfogni, mert kíváncsi lettem volna
a súlyukra, a tapintásukra, bár így is szinte éreztem, milyen lehet megfogni
őket, felemelni.
Mindenkinek,
aki szereti a babákat vagy legalább is szerette kicsi korában érdemes egyszer ellátogatnia
ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése