Rózsás ruha

Ahogy a fórumon olvasom, nem csak nálam jelentkezik a varrási kényszer. Bár ez nem új keletű, mert kisebb koromban helyre kis rucikat rittyentettem a Barbie babáimnak. Erre nem nagyon emlékeztem, de múlt hétvégén anyunál voltunk lent és megtaláltam a kacatos dobozt és benne a kismillió házilag gyártott babaruhát. Hát igen… akkoriban, főleg vidéken nem nagyon lehetett kapni készen Barbie ruhákat, a cipő pedig egyenesen ritkaságszámba ment, vigyáztunk is rá, mint a szemünk fényére. Egyik barátnőmmel elmentünk hát a helyi varróüzembe, és zsákszámra hoztuk el a maradék anyagot. Felnőtt fejjel csodálkoztam rá, hogy semmilyen varrási vagy szabási tapasztalattal milyen jó kis cuccokat varrtam. Néhányat haza is hoztam, mert még mindig nem értem, hogy szabtam ki kilenc-tíz évesen, ezért alaposabban is meg kell néznem.

 

Varrási lázban égek, és időről időre elhitetem magammal, hogy tudok is, aztán amikor belekezdek, akkor rájövök, hogy egyáltalán nem így van. Ennek ellenére két napja semmi mást nem teszek csak szabásmintákat gyártok, meg méricskélem szegény Estelt, aki már elég jól hozzám szokott és nem annyira lázadozik a végen nem érő ruhapróbák alatt, mint azelőtt.

Varrtam Estelnek egy ruhát. A kinézete a ráfordított idővel nem áll arányban sajnos. Valójában egy ugyan ilyen szabásmintájú rucit már varrtam egy kék, pillangós anyagból, de nem voltam megelégedve a hátoldalával, így gondoltam egyet és megvarrtam újból (azt hittem már értem mi a probléma, de kiderült, hogy nem). Végül is nem lett annyira rossz.

 

 Annyira nem lett rossz