Damasa arrived at home!!!!!!!

Damasa teste végre hazaért!

Volt egy kis ijedelem az elején, mert a nyomkövető szerint azonosíthatatlan volt a címzett, de mint másnap kiderült már kiszállítás alatt volt és igenis van címem, nem vagyok hontalan.

Így hát péntek este, egy kiadós esővel kísérve elmentem a postára. Sajnos a buggyant néni volt megint, aki Damasa fejekor is, aki szerint Korea nem külföld. Most egészen jól boldogultam vele, miután már ismerem, s azzal kezdtem, hogy ő kérdezzen, én válaszolok, minimális, lényegre törő szóhasználattal.
Fogalmam sincs, hogy honnan vettem, de azt gondoltam, hogy darabokban jön a test. Hát nem! A bazi nagy csomagot egyik kézben tartva, a másikban esernyőt szorongatva cipeltem haza a 4 kilós csomagot. Még jó, hogy egy utcányira lakunk a postától.

A vám minden számításomat felülmúlta, ahogy én számoltam a tájékoztatók alapján és ráadásul a paypalos magasabb árfolyammal, egy tizessel kevesebbet kellett volna fizetnem. A papírokon dolláról átváltottak eurora meg vissza forintra.....Elég kusza amit műveltek. Most aztán ott tartok, hogy a mérhetetlen boldogságomat, beárnyékolja a mérhetetlen bűntudat, hogy összességében mennyi pénzt fizettem ki egy nagydarab műgyantáért. Azzal vígasztalom magam, hogy ilyet tényleg, de tényleg, soha többet nem csinálok, illetve veszek.

Nem készíthettem annyi képet a dobozbontásról, amennyit szerettem volna, csupán harminc percem volt a kicsomagolásra és az élvezkedésre, mert indultunk vidékre egy rokoni össznépi találkozóra.
Pedig annyira boldog voltam, hogy remegett a kezem, hasam meg olyan hangokat adott ki, mint amikor a Hangyok bolygója elpusztult a Végjáték című filmben.

Ma jöttem haza, s már alig vártam, hogy jobban megnézhessem az új pasit a háznál.

Íme, az a pár kép, amit sikerült sietősen összehoznom;

Itt még a postán csücsültünk, de biztos, ami biztos készítettem egy gyors fotót, míg a buggyant néni a számítógéppel vacakolt és magában beszélt.



Itt pedig már alaposan megázva, de egyben!

Bubitenger…

Dollits doboza, Lányom szerint olyan,mint, egy fadoboz.



Doboz felnyitva…



Összeszerelési útmutató és pár ajándék kép, Dollits fejecskéiről.

Certificate



Owner name!



 

Pót gumizsinór, kampók és mágnes.



Szivacsember!



Alig mertem felhajtani a szivacsembert. Először csak a mellkasáról emeltem fel, aztán egyből elalélva vissza is ejtettem miközben nyüszítve óbégattam; "Istenem, de gyönyörű! Úristen, de szép! Ahhh..."

Csüccs, fel drágám! Az ülés azóta sem erőssége.



Most merje valaki azt mondani, hogy nem csini!



Férfiúi segítséggel és egy apró karcolással, de sikerült a fejet a testre tenni. Damasa végtelenül elégedetten és izzó szemekkel figyelte amint méregetem az arányokat, nagyságokat, színegyezést és minden apró részletet.

Estel épp csak 59 centije után hatalmasnak tűnik ez a test! Még szoknom kell a méretét, a mozgatását, még a nyikorgó hangját is. Emlékszem Estelnél is ugyan ez volt, idő kellett, amíg kitapasztaltam a testet, fura volt a kattogás, amit mozgatáskor kiadott. Akkor is volt bennem valami rossz érzés, hogy valami nem jó, de aztán pár hónap alatt egészen jól összecsiszolódtunk. Remélem Damasa teste is kézhez szokik majd, mert egyelőre nyiklik-nyaklik, nyikorog, és hanyatt vágja magát, a fejét folyton lecsapja.