Legging próba

Sok mindent gondoltam a varrás tudásomról, melyek főleg a kudarcról szóltak, de be kell látnom, hogy nagy utat tettem meg ezen a téren és magamhoz képest sokat fejlődtem. Ennek egyik bizonyítéka eme két legging nadrág  (vagy inkább cica naci?).
Van egy harmadik is, egy rózsaszín, de arról nincs képem, mert az volt a próbadarab.

A fő problémám eleinte a szabásminta volt, de az egyetlen, gyári csőnadrágról vett minta alapján sikerül egy jót kidolgozni. A követező problémám a varrás volt. Hogyan kell összevarrni egy nadrágot, mármint hol kezdjem …

Az Internet, főleg a YouTube továbbra is jóbarátom, így találtam egy tutorialt, amelyet követve, megtanultam az összevarrás menetét.

Ezt minden kezdőnek ajánlani tudom; 

YouTube: How to make doll outfit 7 tight pants

 

 

 

 

A fekete legging, rugalmas, kissé fényes, vastag leggingből van, a szürke pedig egy rossz téli gyermekharisnyából.

(Jó a gyerek a háznál! XD)

Tüll szoknya, avagy SOHA TÖBBET

Komolyan! Soha, de soha többet nem fogok tüll szoknyát varrni, legalábbis a következő tutorial alapján. Egyáltalán nem volt egyszerű elkészíteni, a tüllel dolgozni pedig egy rémálom, mert folyton összeakadnak a rétegek a legkisebb fuvallatra is.

http://www.cottonandcurls.com/2012/12/diy-tulle-skirt-tutorial/

Olyan lett, amilyen, mit bánom én! Örülök, hogy túl vagyok rajta!

 

 

Ha legközelebb önkínzásra adom a fejem, varrok egy másik tüll szoknyát.

Próba varrás (felső ruházat)

Az utóbbi időben valami csoda folytán volt még este hozzá erőm és kedvem, hogy varrjak. Miután sikerült legging nadrágot varrnom, amiről azt hittem soha az életben nem leszek rá képes, visszatért a kedvem, hogy újabb határokat feszegessek. Ez a határ pedig most a felső volt. Engem is meglepett az eredmény, mert sikerült!

 

A következő tutorial nagy segítségemre volt, mert fogalmam sem volt, hogyan varrjam össze a darabokat.

 

YouTube: How To Sew a Doll T-Shirt For your American Girl Doll  

 

Először egy régi gyermekek számára túl szexi szabású (fel is háborodtam) felsőből varrtam egy pólót. Nem Estel stílusa a póló, szerinte egy lány pólóban, főleg edzőcipővel és farmerrel tré, de próbavarrásnak jó volt, hogy egyáltalán működik-e a szabásminta, amit alkottam. Miután egészen jó lett, sőt valójában teljesen elájultam a saját ügyességemen, nekiálltam (ősz révén) legging nadrágból hosszú ujjú felsőt varrni, amely szintén próbadarab volt, nem is nagyon figyeltem oda a varrás minőségére, de ez csak a hasznomra vált, mert nem stresszeltem agyon magam és láss csodát, képes voltam szépen varrni.

 

 

Másodjára lánykám régi kiselejtezett felsőjével próbálkoztam. Itt már finomítottam a szabásmintán. Ez nagyon tetszik, egyedül a minta gumiszerű anyagának varrásánál véreztem el, az nem lett tökéletes.
 

 

Estelt pedig külön meg kell dicsérnem, mert nagyon türelmes velem az utóbbi időben és egyetlen egyszer sem csípi be a kezem vagy üt meg a próbák során, bezzeg az első hónapokban…
 

 

Cipő gyűjtemény

DD-en indult egy játék, ahol arról lehet feltölteni képeket, hogy mit gyűjt a babád. Mint kiderült, mi cipőket gyűjtünk. Estel csupán idén márciusban érkezett, de már négy és fél pár (az a szegény fekete cipő a periférián még csak most készül) cipője van, egy pár mamusza és közeli tervben van legalább kettő pár csizma, plusz én is szeretnék tovább próbálkozni csizma és kiscipő készítéssel… egyszóval ez csak rosszabb lesz.

Estel eddig nem volt oda a cipőgyűjtéstől, de mióta megkapta a Leekes cipőt fordult a kocka. Az egy különös sztori volt, amikor kibontottuk és felpróbáltuk. Arról majd még írok, mert egyben volt érdekes és ijesztő is.    

 

 

 

 

Béna fotó sztori 1

Tegnap éjjel, miután már mindenki az igazak álmát aludta, gondoltam kicsit próbálgatom Estel pózolási képességét. Fogalmam sincs, mi számít jó pózoló testnek és mi nem, de azt hiszem, ha személy szerint meg van elégedve vele az ember, az jónak mondható.

Nekiálltam mindenféle esti lazítós pózba tekergetni és annyira tetszett a hangulata a dolognak, hogy fotózni kezdtem. Sajnos egyáltalán nem tudtam visszaadni azt a látványt, amit én érzékeltem, a fényképezőgép nem tudta azt megörökíteni. Lehet, hogy én vagyok béna, lehet, hogy a gépem kevés hozzá.

Szóval itt van életem első fotó sztorija;

- Estel, tetszenek a magazinok, amit hoztam neked?

- Igen. Köszönöm.

Sunnyogok még egy kicsit a közelében, közben Estel másik magazint kezd olvasni.

 

  - Az is tetszik?

- Ühm…

- Vannak benne érdekes cikkek?

- Ühm, de kérlek ne gyere ennyire közel a fényképeőgéppel, zavaró.

- Oké!

Estel bosszúsan hasra fordul, nekem meg felcsillan a szemem.

Katt…katt…katt

Katt…katt..katt

Katt…katt...katt

Estel rosszallóan rám sandít;

- Befejezhetnénk a fotózást mára? Szeretnék pihenni, s neked sem ártana.

- Persze! Nem gond!

Katt…katt…katt

Katt…katt…katt



 Katt…katt...katt

- Nekem ebből elegem van!

- Mmm, Estel ne haragudj…



Fehér ruha

Végre megvarrtam azt a fehér-fekete ruhát, amelyet már vagy két hónapja megálmodtam a fejemben….Nem olyan lett…

Kiderült, hogy ami a buksimban csini volt, az a valóságban nem az, így random módon történt a ruha díszítése. A bordó virág pl. egyáltalán nem szerepelt az eredeti tervben, meg a tüll vállpánt sem.

Összességében annyira nem lett rossz darab, de már annyit vacakoltam vele, hogy nincs is kedvem ránézni se.

Estel most boldog, pedig nagyon sokat kellett várnia rá.

Most émelygek a varrás gondolatától is, pedig még szeretnék legalább egy fekete tüllős ruhácskát varrni, de aztán befejeztem….de lehet, hogy azért még megpróbálok legging nadrágot varrni, mert azt még soha nem próbáltam…na, meg pólót….és talán kabátot(?)….és pulóvert….

 

 

Argggggg

Sajnos barátaim nincsenek (ez már önmagában kórjelző), ezért fogalmam sincs, hogyan viszonyulnának a bjd témához. Egy biztos, a családtagok között éles kontraszt látható. Anyósom rühelli a babát, szerinte a gyerekem azért nem érzi, hogy szeretem, mert egyfolytában a babával foglalkozom. Ez már azért is nevetséges, mert pl. az elmúlt hetekben gyakorlatilag kézbe sem vettem, mert nem volt rá időm. Lazaapát is piszkálja a baba, de ő nagyrészt csak érezteti a rosszallását, néha enged meg csak magának pár beszólást. Nem is értem miért én vagyok az elmebeteg a családban, meg a pénzköltő, amikor ő többhavi fizumnak megfelelő összeget áldoz egyetlen trófeára. De biztos igaza van, mert ő „élményt vesz” (az ölés élményét) ennyi pénzért, én meg ennek töredékéért csak egy „hülyeséget”. Lányom féltékeny és tökéletesen ki is használja a babát arra, hogy sajnáltassa magát. Anyósnak előadott „anya jobban szereti a babát, mert csak vele foglalkozik.” – mondata mindent vitt hétvégén. Rohadt rosszul esett, mert egyáltalán nem igaz. Egyszerűen nem értem, hogy mi a baj azzal, hogy találtam valamit, amit kikapcsol, ami után könnyebbnek érzem magam. Miért baj, ha varrogatok, vagy fotózok, vagy cipőcskét gyártok? Nem mástól veszem el az időt emiatt, a fene egye meg. Még soha nem hangzott el olyan, hogy „bocsi kicsim, de anya most babázik.”, soha nem hanyagoltam el miatta a munkámat vagy a háztartást. Miért kellene nekem glédában állnom a nap 24 órájában?! Miért ne lehetne pár óra csak az enyém?! Ki vagyok borulva!

Kissé el vagyok most keseredve. Estel felé is vegyesek az érzelmeim. Nem is szeretnék egy újabb babát, már így is komplett hülyének néznek itthon.

 

Anyukám azért nagy meglepetés volt. Egyik hétvégén, órákon át nézegette a neten a babás képeket, még skype-on is meg kellett mutatnom Estelt. Tök jó fej, még ha csak kedvességből is érdeklődik. Másik kellemes meglepés tesóm barátja volt, aki férfi létére teljesen pozitívan állt a témához. Tesóm…hát nem is tudom, először ő is furcsállotta, és ha esetleg nem is változott azóta a véleménye, nem hangoztatja.

 

A pokolba ezzel a bjd-vel!

Ismerkedés a fotózás örömeivel

A bjd-zés számos alkalmat ad, hogy kontár módjára valamibe belefogjak, szakbarbárként tiporva a téma szépségét. Miután a varrást már számtalanszor meggyaláztam, most a fotózással próbáltam ismerkedni. Arra már régebben rájöttem, hogy nem a géptől függ az elkészült kép esztétikai minősége (lásd apósom, s most is Fúj, de gonosz vagyok!), hanem inkább a fotós szemétől. Azért van pár trükk, amit talán én is képes vagyok Csekély Értelmű Medvebocsként alkalmazni.

Egyik ilyen találmány a kartonból készült keret, amelyre fehér lepedőanyagot feszítettem ki, ezzel szűrve a lámpa fényét, s a háztartási alufóliával bevont kartonlap, amely az ellenoldalon a fény megsokszorozódását hivatott ellátni.

Nekem így sikerül, bár hozzá kell tenni, hogy a lámpában nem volt túl erős izzó, mindenképpen kell majd egy jobbat beszereznem, de egy próbát nagyon is megért és meggyőzött, hogy érdemes ezzel foglalkozni, ezt használni a fotózáskor.

1. kép: Ez egy minden trükköt nélkülöző felvétel, látszik, hogy Estel /Dragondoll Ying Ying/ balról kapja a fényt az ablak felől. Imádom ezt a képet, amolyan „reggeli” hangulata van.

 

 

 

 

2. kép: Itt már jobb oldalról megvilágítottam egy gyenge izzójú kislámpával, látható is a narancsos hatás, balról pedig a kékes szín az ablak felől jövő fénytől.

 

 

 

3. kép: Itt a baloldalra tettem a derítőt, a hatás még mindig nagyon narancsos.

 

 

 

 

4. kép: A fényforrás elé tettem a lepedőt, hogy szűrt fényt kapjak.

 

 

Nagyon tetszik a hatás, mindenképpen fogok ezzel még játszadozni.

 

 

 

 

 

 

 

Alsónemű

Hetek óta nem tudtam Estellel foglalkozni, pedig rám fért volna egy nagy adag lazítás mostanában. Na de most! Két hét szabin vagyok, s egyből nekiálltam Mekk Elekezni.

„Véletlenül” (igen, nálam simán van ilyen) varrtam egy bugyit, amit elvileg nem is akartam, csak valahogy ez lett belőle, s miközben filóztam, hogyan is dolgozzam el az anyag széleit, készítettem pár kompromittáló fotót.

(Update: A széleket azóta sem dolgotam el, pff.)

 

 

Új szemek

 

 Az új barna szemről végre készítettem pár fotót. Szerintem nagyon jól áll neki.

(azért még megpróbálok majd egy 14-es szemet is)

 

 

 /Dragondoll Ying Ying/

 

 

 

 

Hétvégi pihenés

Ezek régebbi képek, még a régi szemecskékkel, ráadásul tök bénán betéve, de azért nekem nagyon tetszenek. Fotózni, azt mondjuk nem tudok...

Kicsit olvasgattunk...

 

....kicsit sakkoztunk.....

 

....az eső pedig megint esni kezdett.

 

 - Felébresztesz, ha elvonult a zivatar?

- Persze, aludj csak.

Green or brown????

Szereztem használtan, így viszonylag pénztakarékosan egy zöld és egy világosbarna 16-os szemet. Estelnek hivatalosan 18-as kell, de mindenképpen ki szerettem volna próbálni a kisebb íriszt. A zöld szem hiába kicsi, sajna az írisze ugyan akkora, mint az eddigi 18-as sötétbarna szemnek.
 
Először betettem a zöldet, de valahogy nem tetszett. Hagytam hát pihenni a dolgot, de hiába néztem rá egy nap múlva, akkor sem tetszett. Mármint a szín gyönyörű, szinte kivilágít Estel arcából, de túl….rideg összhatása van a légies faceuppal. Nem adja át Estel kedves, meleg természetét. Beszenvedtem hát a világosbarnát, és nagyon tetszik. Egyelőre ennél maradok, bár a lilás árnyalattal szeretnék még egyszer próbálkozni.

 

 

 

 
Most így a képeket nézve, nem tudom eldönteni, hogy melyik szem áll neki jobban.

Ha valaki erre téved és van véleménye, nyugodtan írja meg, mert én teljesen tanácstalan vagyok.